Esett. Már megint. Utálom az esőt! Mindig is utáltam! Lassan csöppenek le a szemek, és mindenhez hozzáérnek. Mint egy gonosz és nyirkos kéz, megragadnak és nem eresztenek. Szomorúságot és magányt tapasztanak rád, és Te csak csendben tűrheted. Védekezhetsz de nem érdemes, bármilyen anyagon áthatolnak.. Próbálhatsz menekülni, de minek? Mindenhova követ az érzés. Vagy beletörődhetsz, és elveszhetsz örökre.. Egyik választás se szép, de önmagában itt lenni, itt élni, létezni se szép.. A világunk a pusztulás felé tart, a szívek eltűnnek. Nincs sok esély életben maradni, de jobb is ha meghalsz. Majd akkor az eső úgyis elmossa létezésed minden emlékét.. Ahogy elmosta a többiekét is. Apáét, anyáét.. Már ha egyáltalán léteztek. Már nincsenek, nem emlékszem rájuk, talán soha nem is voltak. De már nem is érdekel. Nem ragadhatok a múltban. A fejem fáj, minden zavaros, nem érzékelek, nem látok.. Csak a fájdalom és a sötétség, és hozzá az eső nyirkos érintése. Semmi más. Ez jutott nekem elveszett léleknek, ezt érdemlem. Pedig sose akartam semmi rosszat, sose akartam semmi mást, csak egy oly értékes és egyben talán szörnyű dolgot, mely sokaknak megadatik. Van akik gyűlölik, van akik elvesznek benne és van akik felejteni próbálják, de nem tudják.. Ahogy azt se milyen jó, hogy van. Ha nem is szép, ha nem is szeretik, de segít. Tanít, és nem hagyja, hogy semmivé válj, hogy még élve elporladj, hogy csupán egy érzéketlen test maradjon csak. Nekem az emlékeim kellenek!
Hajnal. A gyenge napsugarak elüldözték az esőt. A vihar alább hagyott, a fény új reményt nyújtott. Mintha ez az idegesítő természeti kép csak azért létezne, hogy minden reggel hitegessen, majd az alkonnyal kialudjon az aznapi szikra. Talán ez az örökkévalóság körforgása, reggel megszületsz, este meghalsz.. Ezt ember nem értheti, és nem foghatja fel soha, hiheti, hogy tudja, de attól még nem fogja. Csak reménykedhet, hogy egyszer az Ő alkonya is eljő, és kegyes lesz hozzá. De nem lesz az. Ennyi az életem, ennyi maga az élet, mégis örökké ragaszkodunk hozzá, pedig semmiből áll. Akkor miért is kapaszkodunk görcsösen belé? Miért nem fogadjuk a keserves és kínzó, de megváltó halált..? Miért..? A tábor üres, a romok közt ősi csend honol. Már nem tudhatom meg soha milyen szép is volt ez a hely régen. Mintha minden üres épület sikoltana, és csak mi nem hallanánk.. Csendben maradunk, kiállunk a romok közé, és figyelünk, de a süketség marad. Semmi se segít. Nem halljuk már a régii meséket.. Lábam alatt porzik a talaj. Száraz és sivár, növények már rég nem léteznek, még az emléküket is eltörölték. Megyek de nem haladok, csak ugyanazokat a köröket járom újra és újra, napról-napra, hajnaltól alkonyig... És közben a messzeséget kémlelem.
Tudjátok sose emlékeztem a múltamra. Én egyszer csak voltam és kész. Azt se tudom magamról ki vagyok. Felébredtem itt a romok között és azóta is várok. Igaziból érzem, hogy van valami fontos szerepem. De talán sose jövök rá mi az. Addig pedig csak ez a folytonos esőzés van velem, így még a magányom se lehet teljes, de mégis ellep. Utálom az esőt: ironikus, mikor ez a társaság jut nekem, vele osztom csak meg ezt a valamit, amit még létezésnek se lehet hívni.. Viszont azt a régi dalt, azt ami elűzi a vizet, azt kedvelem. Nem tudom hol tanultam, és nem is emlékszem minden részletére. El tudom kezdeni és a végét is ismerem, de a közepe hiányzik. Mintha megkezdődne, és a vége is készen állna, de maga a dal, nem tudna lejátszódni. Én is ehhez hasonlóan élek. Tudom, hogy lesz majd valami, és tudom, hogy itt vagyok. De hogy míg végigjárom utam, mi történik arról fogalmam sincs. Ülök csak itt csendesen, és gondolkozom. Merre induljak, mikor annyi út lenne? Melyiket válasszam, melyik lehet helyes? Míg ezt el nem döntöm, én már itt ragadok..
Már nem félek, már nem reménykedek, már nem hiszek.. Minden elszáll, minden itt hagy. A magány csak társam, a szívem üresen tátong. Így kellett lennie - suttogja valami. De hiába keresem: senkit se látok ki ezt mondhatná. Mondanám, hogy félek, de nem igaz.. Mondanám, hogy reménykedek de nem igaz.. Mondanám, hogy hiszek: de még mondani is fáj.. Lassan a magány is elhagy. Elveszek, ezen keseregni is felesleges. Üres test vagyok immár, lelkem elszállt, hiába őrizgettem. Aki senkit se szeret, és akit senki se szeret, az nem létezik, ezek szerint nem létezem. Szomorú, de nem tudok rajta elkeseredni, lehetetlen hogy már bármit is tudjak, csak meredek előre a semmibe mint ezelőtt is. A gondolkodás sem megy, csak a nagy sötétség van és kész, és ennyi. Szemeim lecsukódtak, szívem kettétört, szavaim elhaltak, testem porrá zúzódott. Egy dolog maradt mégis mindvégig mellettem, hogy kínozzon, s marad is, hogy örökké ezt tegye velem: az eső koptatja halkan nemlétező sírom, mintha csak egy dalt játszana, mely elkezdődött, be is fejezték, de tartalma sose volt.. Egy utolsó dolog csendül még fel, csak ez hagyja el lelkemet, mely lassan felszívódik és eltűnik ahogy annak lennie kell, közben viszont mindennek értelmet adna: ... Már erre se jövök rá soha, kifogytam az időből.. Végül pedig sose tudtam meg igazán semmit..

A napok mennek, de a szív marad.
Mit feljegyeztem: az élet maga az.

De akkora gyaaaj hogy akkora nincs is. Tudtok követni? (ezt mostanában de imádom). Nyavalyoghatnék arról, hogy ma iszonyat unalmas óráim voltak (kiv. az angol, azon szétröhögjük az agyunk C:), na meg, hogy meg volt életem első középsulis biosza amin kapásból semmit nem értek.. De tényleg.. Csak ilyen bevezetést vettünk vagy mi, de ez nekem már magas, és ez még nem is biokémia.. OMGOMGOMG, nem akarok felnőni! Vagyis de, mert a 11. lesz a legmenőbb, amiért hajlandó vagyok most túlélni a 10.et, és amúgy meg a 12-től már parázok.. Hiába 2 év, úgy elmegy az mint a fos (most tegyük fel, hogy a fos tud menni, és ha már képes a mozgásra, akkor sprintel - nem, nem spriccel. az undorító lenne!). Ja meg mesélhetnék, hogy bementem kurva korán, odaültem ahova tavaly is, barátnőim is, jól elvoltunk, leírattuk az ülésrendet erre két k*csög k*rva megint itt rinyál, hogy ők márpedig holnap a helyünkre ülnek C: Ha megpróbálják, nem ígérem, hogy nem tépem meg őket, mert már az előző év alatt is rohadtul tele lett tőlük a hócipőm, plusz tavaly is ezt játszották. De a legjobb! Tudjátok miért akarnak odaülni? Mert a fiúkhoz közelebb lehetnek! Eszem a szívük, b*szassák magukat szünetben, minket meg hagyjanak. Eskü megtépem őket érettségiig, de úgy tényleg, és majd élvezkedek a halálsikolyaikon .-.
Amúgy meg a legnagyobb gyajj, hogy év végén ki kell választani miből tanulunk emeltet - két tantárgy. Na most terveim a történelem (mert nagyoooon imáááádoooom, mindennél jobban<3) meg a matek (mert az mindenhez jóóóó). Matek csak akkor, ha egy erős 3-4 leszek belőle, inkább 4. Tavaly sikerült az erős 3 a matektanárral (elcsesztem az év elejét, az húzott le..) és hiszek abban, hogy összetudom hozni a négyest is és ha igen, akkor vigyázat többiek, megyek emeltre, mert max nem érettségizek csak simán, de akkor is többet fogok tudni és felkészültebb leszek. De a probléma, hogy hol tanuljak tovább? Ami érdekel: történelem, rajz, minden ami a divattal kapcsolatos. Az utóbbi kilőve, ismertség és szerencse kell hozzá, én meg nem vagyok az a típus.. A rajz is kilőve, mások művészeti gimibe járnak, és jó, attól még van esélyem, de amúgy se egy biztos kereseti lehetőség, és hát amúgy se tudom.. Inkább hobbiszinten csinálnám~~ Történelem, na az a legjobb. A történész kizárt, a régészet meg nagyon érdekel.. De nem Magyarországon, és amúgy se tudom, hogy összejönne-e, meg hát.. Áááá. Utánanéztem még sok dolognak: építész (mert mint kiderült inkább rajz kell hozzá mint matek/fizika amikből egyedül szarabb vagyok), formatervező (ez is inkább rajzos, mint számolgatós), pszichológus (á ez se leszek .-.), restaurátor (az végül is töri meg rajz, de nem tűnik olyan jónak..) és hát más ötletem már nem volt.. Katasztrófa. Hiába van egy kemény 4 feletti átlagom, semmiből nem vagyok kiemelkedő (kiv. az irodalom, de az meg nem érdekel, meg a rajz, de hát egy ilyen sima gimiben nagynak számít, művészetiseknél l*faszt nem érne a tudásom), és akármi érdekelne túl nehéz vagy ilyesmi..
De a legrosszabb, hogy mennyire nem biztatóak azok, akik válaszolnak az ilyen témákra vonatkozó kérdésekre.. Olvasgattam mindennel kapcsolatban gyakori kérdéseket, és minden második válasz kb ez: Jajj istenem, kövesd az álmaid, valósítsd meg, hidd el menni fog xy munka! De azt tudd, hogy csak mekis leszel, vagy oda se vesznek fel. - Mondjuk volt ahol burger kinget mondtak.. De tényleg mindenhol ezt írják: ha műszaki (amit most nagyon majmolnak) ha bölcsész (amit nem) ha akármi.. De most ez tényleg így van? Mert ennyi erővel semmi se legyél, mert úgyse viszed semmire. Nem hiszem, hogy tényleg mindenki előbb vagy utóbb mekis lenne, de azt se értem miért kell mindenhol ezzel letörni az embereket.. Ez nem realitás, ez már k*rva nagy pesszimizmus. Oké, hogy szar az ország helyzete, de itt azért nem tartunk, hogy van egy diplomád és automatikusan mekis leszel. Akkor minek akarna annyi ember továbbtanulni? Menne egyből mekibe. Gyaaj.
Csak tudnám eldönteni, mit akarok, de esélytelen..

Chatbe ma vagy holnap válaszolgatok.

hahahahahaahhahaha. NO.

Ebbe a bejegyzésbe most olyan gecisok energiát fektettem, hogy csak na, és tessék lefejelni tőle a küszöböt! Már ha sikerül. Már ha vagy elég ügyes ehhez (magyaros mondat yes). Holnap én meg helyetted is megdöglök a biosz-fizika-kémia kombótól amit megelőz egy dupla magyar a legeslegjobb (omgomgomg de irónia) tanárral. Gyaaaj Istenem, ott fent, segíts meg, és baszass el a kenyeres autóval, mint anno egyik barátnőm barátnőjét suli előtt a kenyeres autó (meglepő mi? amúgy meg gyááá, ki az akit elbasz egy kenyeres autó??). TISZTELET!

Tisztázzuk így majdnem tök este (oh ye!) a fiúkkal csak a baj van. IGEN. Abszolút! Jó mondjuk tisztelet a kivételnek, mert létezik, tekintve, hogy van olyan haverom, akivel semmi bajom, és tökre bírom de na :'D
Egyébként csak a baj van. Rögtön ott, hogy nem vesznek észre - amin nem tudom miért csodálkozom. De lehet nagyobb baj az, ha észreveszik mennyire lúzer vagyok - igen, az élet olyan szép tud lenni! Szóval a lényeg, hogy így is baj, úgy is baj, egyik sem jó.
Ennek a bejegyzésnek meg most aztán tényleg semmi de semmi ismétlem semmi értelme, de jólesik kiírni, mert ilyenkor úgy független nőnek érzem magam - közben meg pont nyáladzó tinipicsa maradok, de amiről nem tudok, az nem fáj. De tudok, szóval mindeeeeegy~

Egyébiránt mindjárt holnap, utána meg mindjárt holnapután és omgomgomg tényleg suli és nekem rögtön hétfőn fizika és meghalok T.T Hol a fenébe érdekeljenek engem most a fiúk, mikor fizika óráim lesznek.. AZ ÉLETEM SZÖRNYŰ! - Nem.. Igazából imádom, csak a fizika ne lenne benne :'D
Meg anyám ne riasztgatna középkorú ismerősei életével.. Jesszusom, ez ám az anya-lánya kapcsolat! Félek :'D

de ez legalább egy jó zene~~

angol háziizét kéne írnom :c