Avagy fangörcsök.

Ma sétálok haza tök nyugisan - akkor már nyugis voltam, csak napközben téptem a hajam mindenen (főleg a fizikán gyaaa, tuti egyes lesz - miért olyan nagy kérés az égtől, hogy legalább egy hármasra képes legyek felfogni néha?????? ok) - mikor a domb alján (egy cseszett nagy dombon lakok basszus) a kórháznál meghallom magam mögül, hogy "Oppan Gangnam Style!". Na erre úgy hátrakaptam a fejem mint állat, hogy mégis ki ordítozza ezt a nyílt utcán mély férfi hangon, és meglátom, hogy a munkások kezdték el énekelni, mert folytatták is ám, hogy "op.. op.. op..". Erre már röhögtem egy nagyot, mennék tovább, de csak nem hagyják abba. "Nézzétek ott van a sexy lady!!!" - itt volt az, hogy már nem akartam visszanézni, de még itt sem hagyták abba, mert akkor meg rákezdték, hogy "Hey sexy lady!!" és kb végigénekelték :'D Szóval igen, nálam hazamenni is élvezet, kész szerenádot kapok, mondjuk már megszoktam, nyáron hazaakart vinni egy munkás (mármint magához..), és többnyire mikor hazasétálok mindig az alkalmazottak kint csevegnek, és egy idősebb meg egy fiatalabb pasi úgy megbámul közülük, hogy az már kicsit azért.. Érdekes :'D Mindegy, ezen igaziból most jót nevettem, de könyörgöm, hova fajul a világ, ha már nem csak fütyülnek de utánam is ordibálják, hogy HEY SEXY LADY?? xD

Egyébként holnap megyek Budapest-re ahhhh *-* Megnézünk egy művészeti múzeumot (jejejjejeje, éljenek a rajzos kirándulások) meg megyünk tökjó moziba és ahhhh. Amúgy is cool, mert akik jönnek, azok nagy többsége jó fej, és mert a két kísérőtanárt is pont imádom, meg ők is bírnak engem (mondjuk ja, ez azért lehet mert minden sulis rajzversenyre jelentkezek, és mindegyiket ők bonyolítják, és általában jó helyen végzek - köyvtáros néni, meg rajztanár). Éééés Krisztával megyek, szóval duplán kurvajóóó~ Alig várom :33 Ha valaki megismer annyira és pesti, majd köszönjön rám~ Mondjuk nem hiszem, de muszáj volt leírnom, mert Pest mindig tartogat meglepetéseket, és volt már véletlen találkozás aminek rohadtul örültem és a fene se gondolta, hogy megtörténhet :D
Na és így utólag megtaláltam a papírt, szóval.. A program:

1. Szépművészeti Múzeum Cezanne kiállítás, tárlatvezetéssel
2. MÜPA épületlátogatás és kortárs kiállítás megtekintése (az idő függvényében)
3. IMAX mozi megtekintése az Aréna Plázában

Szóvaaaal gyaaaaa *-* Alig várom na :D

2. nap
Első anime, amit életedben láttál /amire emlékszel

Na most, ezt is két részre bontom, mert úgy miért is ne :D Nekem szabad, ezt jegyezzétek meg, olyan vagyok mint a fizikatanárom az óráin: Itt most én vagyok a kiskirály és az lesz amit én mondok hahahhahahahha - milliókat ér ahogy ezt mondogatja és röhög hozzá.. Hiába nem szeretem, egész nagy arc néha. Omg, ilyeneket miért írok a blogomba?? Térjünk vissza a témához inkább.
Első animék, amiről még nem tudtam, hogy animék: Természetesen, ahogy szerintem mindenkinek, nekem is az ilyen RTL-en vagy TV2-ön játszottak számítanak ide. A címeiket már le se tudom írni, de azok a tipikus inkább kisfiúknak készült fura harcos izék, sok-sok nagyon durva kinézetű karakterrel, színes szinte szúrós hajjal, meg hatalmas szemekkel, szóval mindenki érti szerintem xD Emlékszem, hogy bátyámmal szinte rajongtuk értük, minden ilyesmit megnéztünk, jajj meg mindig Pokémonnal harcolásztunk, de mivel még nem is értettem mi az, folyton megvert .-. Ez így visszagondolva rohadt igazságtalan, de sebaj, mert én meg mostanában sakkban tudom tartani, mert minden kis cikis dolgáról tudok muhahahhahahahhaha. De eltértem ismét, a lényeg, hogy ezekről még nem tudtam, hogy animék, de lelkesen követtem a részeiket C:
Első animék, amikről már tudtam/sejtettem: A sejtettem azért van ott, mert nem emlékszem pontosan, de szerintem már azért értettem, hogy ezek ilyen japán valamik :'D Ilyen az Inuyasha (ahh istenem de imádtam), meg a Kaleido Star is (annak is mekkora fanja voltam), és ezeket még totál anti animés barátnőkkel is sokszor néztem együtt :D Amiről meg már tuti tudtam, és ami igaziból elindította az egész animés pályafutásom, mert azután kezdtem tudatosan nézni őket, az a Naruto volt. Véletlenül kapcsoltam néha az Animax-re és egy idő után megtetszett és elkezdtem követni, aztán teljesen fangörl lettem, majd sikeresen rátaláltam egyre több és több műre is, és egyáltalán nem bánom~~ Máig nagyon boldogan gondolok vissza erre, mert mostanság alábbhagyott a műért érzett imádatom, de még mindig hihetetlen, és ha nem lenne, akkor annyi minden maradt volna ki az életemből, hogy csak na :D - Akkor kezdtem animésen rajzolni is, az első ilyen rajzaim saját karakterek, és azt is tudom, hogy hatodik tavaszán történt nálam ez a csodálatos felvilágosodás, hogy jéé, ez de jóó, innentől Naruto mindörökké~~

3. nap
Egy anime abból az évből amikor születtél

Most nekem van a legkönnyebb dolgom ahh~ Az egyik legeslegkedvencebb animémet ugyanis pontosan a születésem évében, a születésem után 9 nappal sugározták először, szóval jaaaaa (téli szezonos lehetett?). Ezen gondolkodnom sem kellett és snsnajhjasfb nagyon imádom, de tényleg. Ez a mű a Rurouni Kenshin lenne, amit még 2-3 éve ismertem meg, de csak idén sikerült végleg végignéznem (mert anno még nem fordították le az egészet, pedig levelekkel is hajkurásztam a fordítókat emlékszem - ez volt az egyetlen anime amiért megpróbáltam bármit is, ez nálam nagy szó), és mint már említettem K*RVAJÓ! A sztorija elég történelmi, az 1878as évekbe visz vissza, de a karakterek abszolút szerethetőek, a főhős az egyik legjobb az animés világban és a műnek rengeteg mondanivalója akad (néha talán már túl nyálasnak is tűnhet, de szerintem akkor is csodálatos - ja és örök értékű cuccokat boncolgat, ahogy irodalom tanárom mondaná :D). Aranyos a humora, izgalmas a cselekménye, és jó kis rálátást ad Japán akkori helyzetére is. Szóval mindenkinek ajánlom, én örökre a szívembe zártam, az egyik legnagyobb animés élményem, amíg világ a világ :D

4. nap
Kedvenc animéd

Jajj ez nehezebb, mert rettentő sokat imádok, és nagyon sok van ami simán kiemelkedő, és megérdemelné a kedvenc címemet és gyaaa, ez így nagyon nehéééz. De amelyiket mégis a legjobban szeretem, és a legközelebb áll a szívemhez, valamint megunhatatlannak és örök életűnek tartom (na meg legyőzhetetlennek muhahahhahahha) az a One Piece természetesen :D (és nem csak Zoro iránt érzett lángoló szerelmem miatt hahhahaha) A történet ugye egy eléggé érdekes személyekből álló kalózcsapatról szól egy nagyon mókás (ugyanakkor drámai) világban, ami hasonlóan a miénkhez, tele van problémákkal és különféle alakokkal. A kis szerencsétlennek tűnő totál őrült főszereplő viszont a meghódítására tör azzal, hogy magáénak akarja tudni a Kalózok királya címet, és megtalálni a régi Kalózkirály legendás kincsét. Szóval Munky D. Luffy karaktere már önmagában hozza a sikert, és mellette a rettentő jó cselekmény, a nem szokványos grafika, az izgalmas részek és szó szerint földön fetrengős agyatlan poénok ezt csak tetézik! Na meg a mondanivaló, mert az is van ám hoho. Megtanítja a barátság és a társak erejét, hogy a világ mindig lehet szép, és persze, hogy sose aduk fel. Igazi mestermű! Ezt évek óta tartó sikere is mutatja és nem csak az én totál elfogult, de "csakazértis" reális beszámolóm ;)

Lemaradás letudva :33

Állítólag a nagy lelki traumák segítenek tökéletesen írni, tehát ha kiírom magamból egy csoda is születhet akár. Ezért eldöntöttem, hogy ezen a gyászos reggelen én megosztom veletek érzéseim egy részét..
Nem kisebb trauma ért, mint, hogy a tegnap keservesen, majd 5 kisgyerek letaposásával a sütipultról véres harcok közepette megszereztem a saját vízilovas mézeskalácsom.. Gyönyörű volt! Picike, illatos, fehér szegélyes, amúgy világos barna, és ahh, kicsi lábakkal és fejjel, és annyira kis szívmelengető. Imááádom! Óvatosan elraktam, nem ettem meg, pár sütivel hazahoztam, hogy még tartogassam (mondjuk amíg meg nem romlik, mert úgyse vagyok nagy sütit és annyiraaaaa CUKIIII). De az én rettegett családom, ahol a különleges képesség (rajtam kívül, mert nekem a fangörlizmus az) a feneketlen bendő, már tudtam, hogy nem lehet biztonságban.. De oh én naiv! Nem rejtettem szobám mélységes rengetegébe, ahol az atomkatasztrófa nyomai leledzenek, és amúgy se vették volna észre, mert anya is mindig csak azt látja hogy "hú b*zdmeg már megint mekkora kupi van, takaríts már ki!", szóval az apró jószág megbújhatott volna csendesen.. De nem, én hinni akartam! Hinni benne, hogy családom megváltozik, és egyszer a rohadt életben figyel arra amit mondok, már elnézést. Szóval kint hagytam a többi sütivel és szóltam anyukámnak, hogy a mézeskalács vízilovammal még szemezni se merjenek, akkora tabu, hogy levagdosom egyenként a kenyérvágó késsel az ujjaikat ha hozzá mernek nyúlni. Mondjuk abban is bíztam, hogy a sok-sok finom krémes süti mellett majd nem érdekli őket az a kis mézeskalács.
Ma reggel bizakodva léptem ki a nappaliba, és direkt, vagy sem, de tekintetem egyből a sütikre emeltem. AHONNÉT HIÁNYZOTT A MÉZESKALÁCSÁLLATKÁM!! Rögtön megfogant bennem a gyanú, és a telefonomért szaladva már hívtam is apámat. Aki elmesélte, hogy anya közölte vele, hogy nem eheti meg a szarvasos sütit. De az egyik muffin is szarvasos volt. Anyám igaziból mondta neki, hogy akkor is a víziló az amelyiket nem gyilkolhatja le orvul, de apa nem hallgatott rá, és volt.. nincs.. Azóta a lelkem üres.. Csak szenvedek.. Mézeskalács kis állatkám hiányzol T.T De ahogy anya is közölte apával, hogy ha megeszi tuti halott lesz, úgy ez be is következik.
Szóval várlak apám, gyere csak haza, már élezem a kenyérvágó kést, de nem elégszem meg az ujjaiddal :3333 Tuti kicsinálom!!

Szóval ez volt a szomorú és megrendítő mese a kis mézeskalácsállatkámról, akit nem tudtam megmenteni, és aki miatt valószínűleg apáék azzal töltik majd a téli szünetet, hogy megtanulnak ilyent csinálni, mert ha nem kapok másikat tényleg legyilkolok mindenkit. Salalallalalla~

- Mész ma még valahova?
- Ja, Annáéknak valami Mikulás előadására.
- Minek?
- Lesz ingyen süti!!
- Nem is szereted a sütit..
- De ez INGYÉÉ van!!
- Nem baj, azért alkudj majd!

Köszönöm apa, hogy néha beszélgetsz velem.. :''D