Állítólag a nagy lelki traumák segítenek tökéletesen írni, tehát ha kiírom magamból egy csoda is születhet akár. Ezért eldöntöttem, hogy ezen a gyászos reggelen én megosztom veletek érzéseim egy részét..
Nem kisebb trauma ért, mint, hogy a tegnap keservesen, majd 5 kisgyerek letaposásával a sütipultról véres harcok közepette megszereztem a saját vízilovas mézeskalácsom.. Gyönyörű volt! Picike, illatos, fehér szegélyes, amúgy világos barna, és ahh, kicsi lábakkal és fejjel, és annyira kis szívmelengető. Imááádom! Óvatosan elraktam, nem ettem meg, pár sütivel hazahoztam, hogy még tartogassam (mondjuk amíg meg nem romlik, mert úgyse vagyok nagy sütit és annyiraaaaa CUKIIII). De az én rettegett családom, ahol a különleges képesség (rajtam kívül, mert nekem a fangörlizmus az) a feneketlen bendő, már tudtam, hogy nem lehet biztonságban.. De oh én naiv! Nem rejtettem szobám mélységes rengetegébe, ahol az atomkatasztrófa nyomai leledzenek, és amúgy se vették volna észre, mert anya is mindig csak azt látja hogy "hú b*zdmeg már megint mekkora kupi van, takaríts már ki!", szóval az apró jószág megbújhatott volna csendesen.. De nem, én hinni akartam! Hinni benne, hogy családom megváltozik, és egyszer a rohadt életben figyel arra amit mondok, már elnézést. Szóval kint hagytam a többi sütivel és szóltam anyukámnak, hogy a mézeskalács vízilovammal még szemezni se merjenek, akkora tabu, hogy levagdosom egyenként a kenyérvágó késsel az ujjaikat ha hozzá mernek nyúlni. Mondjuk abban is bíztam, hogy a sok-sok finom krémes süti mellett majd nem érdekli őket az a kis mézeskalács.
Ma reggel bizakodva léptem ki a nappaliba, és direkt, vagy sem, de tekintetem egyből a sütikre emeltem. AHONNÉT HIÁNYZOTT A MÉZESKALÁCSÁLLATKÁM!! Rögtön megfogant bennem a gyanú, és a telefonomért szaladva már hívtam is apámat. Aki elmesélte, hogy anya közölte vele, hogy nem eheti meg a szarvasos sütit. De az egyik muffin is szarvasos volt. Anyám igaziból mondta neki, hogy akkor is a víziló az amelyiket nem gyilkolhatja le orvul, de apa nem hallgatott rá, és volt.. nincs.. Azóta a lelkem üres.. Csak szenvedek.. Mézeskalács kis állatkám hiányzol T.T De ahogy anya is közölte apával, hogy ha megeszi tuti halott lesz, úgy ez be is következik.
Szóval várlak apám, gyere csak haza, már élezem a kenyérvágó kést, de nem elégszem meg az ujjaiddal :3333 Tuti kicsinálom!!

Szóval ez volt a szomorú és megrendítő mese a kis mézeskalácsállatkámról, akit nem tudtam megmenteni, és aki miatt valószínűleg apáék azzal töltik majd a téli szünetet, hogy megtanulnak ilyent csinálni, mert ha nem kapok másikat tényleg legyilkolok mindenkit. Salalallalalla~