1. Ha most akárhol lehetnél, de akármelyik valós és létező helyen, akkor hol lennél legszívesebben?
- Hát.. Én tök jól megvagyok itt a szobámban :D Ez egy létező hely. Plusz számomra picit minden egyes valós hely kiábrándító, pedig ennek nem így kéne lennie :c

2. Ha a nem létező helyek közül is választhatnál, akkor hol lennél?
- Egy mangában :D Mindenképpen! Valami olyan értelmetlen, teljesen irreális nyálas shoujo (csajsziknak írt romantikus katyvaszok) műben egy cuki mangafiú oldalán. Mert ott a hozzám hasonlóknak is kijár a szerelem.

3. Van olyan ruhadarab, aminek a puszta látványától is visítani tudnál?
- Utálom magamban, de ha látok valakin valamit, amit nem érzek divatosnak (mert k*rvabüszke vagyok a nemlétező stílusérzékemre) akkor egyből kiakadok és szinte önmagamban átélem a világvégét, imádok ilyesmiken drámázni :D Amúgy ha konkrétan kell valamit mondanom (mert a ruhadarabokkal külön-külön igaziból ritkán van problémám, inkább a párosításokat nem csípem ha elcseszik) akkor van pl most az a divatos kesztyű, ami az ujjakat szabadon hagyja és amúgy szőrmés a vége, és fú.. Nem tudom, nagyon nem csípem, és elnézést mindenkitől aki hordja .-. Meg mikor valaki a hajába olyan művirágot tűz (ahogy a legtöbb ribi, tisztelet a kivételnek) mert az tök temetős hangulatot idéz. Oh és persze az ízléstelen szőrmés csizmák :D (asszem nem jövök ki jól a szőrmecuccokkal) meg, van pár olyan kötött cucc amitől a falnak megyek (de van amit meg imádok, szóval ez itt már összetettebb).

4. Érezted már úgy, hogy legszívesebben visszamennél az időben, és felpofoznád magad?
- Próbálok semmit sem megbánni, de igen, már nagyon sokszor, úgy 10 percenként :'D

5. Meg tudsz bízni az emberekben, úgy igazán?
- Néha azokban is akikben nem kéne, és néha túlságosan is. Lelkizős pillanataimban egy széknek is elmondanám minden problémámat .-.

6. Voltál már irigy bárkire életedben?
- Nagyon, nagyon sok emberre. Nem szeretek irigykedni, de mindig megteszem: ha jobb a ruhája, ha boldog párkapcsolatban él, ha van egy szép nyaklánca.. Minden felületes dolog miatt irigykedek, és bele sem gondolok, hogy mindenkinek meg van a saját problémája, még ha nem is olyan látványos..

7. Mi az a tulajdonság, amit a legjobban szeretsz magadban?
- Ez egy kicsit egósnak tűnik, nem is tudom mit merjek válaszolni, főleg mert magammal persze, hogy elfogult vagyok :D Mondanám, hogy a rajztudásomat, de a koromhoz képest nagyon rossznak érzem.. Aztán mondanám azt, hogy sok embert ismerek és közvetlen tudok lenni, de.. Valószínűleg a nagy részük utál, csak nem mondja meg :D Meg mondanám a humorom, de az már inkább beteges és fájdalmas, nem annyira vicces. Szóval nem is tudom.. Így belegondolva, azt sem, mi is bennem a jó .-.

8. Mi az a tulajdonság, amit a legjobban tisztelsz másban?
- Ez nehéz.. Mindenkiben mást tisztelek legjobban, mert szeretem hogy az emberek különbözőek, és van akiben olyan tulajdonság is csodálatos, ami másnál már negatív lenne.

9. Miért szeretik olyan sokan a Twilight-ot?
- Nagy az Isten állatkertje, és rohadt kicsi a kerítés (nem, ez nem egy komoly válasz, mivel attól, hogy valaki szereti még lehet tök normális ember - és itt elnézést is kérek a fanoktól! -, de nem tudok mást mondani, mert én rühellem ^^").

10. Szerinted mi a legrosszabb érzés, amit valaki érezhet?
- A magány. Nem az, amikor ő dönti el, hogy akkor most hagyjuk magára a hülye emberiséget és menjünk a szobánk mélyére, hanem, mikor akaratán kívül lesz magányos, amikor elhagyják, és igenis szeretne valakivel lenni, vagy valakit tudni maga mellett, legalább lélekben.

Köszönöm ezen személynek (: Katt!

Kérlek, ne értsd félre. Egyáltalán nem rinyálni akarok, nyávogni, vagy szerencsétlenkedni. Ez csak úgy jön.. Nehéz elfojtani, és nem is akarom, jobb így. Tudod, először is nem akartam semmi különöset. Csak, látni.. Igen, ez volt az első amit szerettem volna. Aztán persze már többre is gondoltam, de lássuk be, nem csak úgy légből kapott gondolatok kerítettek hatalmába, mert nem, ezt tudom.
Most viszont már nem akarok semmit, vagyis hogy is ne akarnék? Nagyon akarok, azt hiszem tényleg, pedig sose bíztam benne, hogy lesz ilyen, ami hülyeség mert tini vagyok, elméletileg még sok ilyen lesz. Nekem viszont ez akkor is fontos. De nem akarom ezt ami most van. Vagyis mi is van most? Semmi. Nagy büdös semmi. A semmi meg jobb mint a teljesen negatív valami, és ez megint csak rossz, mert ne semmi legyen, hanem valami konkrétabb. Még ha jobban fáj is. Mert a semmi még okot adhat hülye gondolatokra, a semmi nem cáfol és nem támogat, a semmi az semmi. Üres, kész, vége, semerre, kínoz.
Persze nem is a semmin van a lényeg, csak úgy mégis. Le se tudom írni mit akarok. Elmondani se - nem is merném. Talán még átgondolni sem. A fejemben sem áll össze. Csak azt tudom, hogy ez így most rossz. Jókedvű szeretnék lenni, nevetni és reménykedni, és az most valahogy nincs meg, vagy ha meg is van, gyakran előtörnek ezek a negatív hülyeségek.
Ha kívánhatnék.. Nem kívánnám, hogy legyen meg nem történt. Nem, mert örülök annak ami volt, sőt, pont ez a baj, hogy örülök. Ha nem örülnék, nem érdekelne, de örülök és szenvedek miatta. De, azt kívánnám, hogy legyen messzebb. Hogy már kezdjem elfelejteni, már ne is gondoljak rá, már legyen csak egy vicces momentum a múltban, hogy "jé, ilyen is volt?", és egyáltalán ne foglalkoztasson, ne legyen aktuális. Azt is kívánnám, hogy legyen más, mármint mint személy, más. Valaki, aki jó. Akivel lehet. Akivel nem "semmi" van, hanem abszolút "valami". Hülyeség mi? Hülyén is hangzik tudom. De, ez van.
És csak röhögni akarok, szívből kacagni az egészen, mint mikor visszaemlékeztünk arra a sok hülyeségre a padlón. Csak önfeledten azon agyalni, mekkora baromság is volt ez, és mennyire nem is számít már, és ennyi.

Mivel érzelmeim felettébb kavarognak az "utálom..! mégsem, imádom..!" gondolatok közepette, ezért inkább hozok egy csodálatos képösszesítést mert yay :D Avagy "DórinakvégrevanInstagram"-ja.

Am ha már történelem, akkor ZSÁNDÁRK.
Én félek.

Igen, az utolsó egy fiú akart lenni. :'D
/van nagyobb méret is, jobb klikk kép megjelenítése/

A képeknél senki ne keressen összefüggést vagy logikát :D Csak tetszettek, úgy kb na. Bár, azért a rejtett tartalom.. Muhahahahhahahaha, hagyjuk, nem vicces.
És, asszem kicsit beletapostak a lelkembe, és szétbaszták a szívem, de túlélem :'D Gondolom. Csak lenne már újra étvágyam.. Meg, kicsit para vagyok, mert rohamosan fogy a zsepikészletem xD Oh szinglység, ne eressz! Miket beszélek, esélyem sincs megszabadulni tőled.