Kérlek, ne értsd félre. Egyáltalán nem rinyálni akarok, nyávogni, vagy szerencsétlenkedni. Ez csak úgy jön.. Nehéz elfojtani, és nem is akarom, jobb így. Tudod, először is nem akartam semmi különöset. Csak, látni.. Igen, ez volt az első amit szerettem volna. Aztán persze már többre is gondoltam, de lássuk be, nem csak úgy légből kapott gondolatok kerítettek hatalmába, mert nem, ezt tudom.
Most viszont már nem akarok semmit, vagyis hogy is ne akarnék? Nagyon akarok, azt hiszem tényleg, pedig sose bíztam benne, hogy lesz ilyen, ami hülyeség mert tini vagyok, elméletileg még sok ilyen lesz. Nekem viszont ez akkor is fontos. De nem akarom ezt ami most van. Vagyis mi is van most? Semmi. Nagy büdös semmi. A semmi meg jobb mint a teljesen negatív valami, és ez megint csak rossz, mert ne semmi legyen, hanem valami konkrétabb. Még ha jobban fáj is. Mert a semmi még okot adhat hülye gondolatokra, a semmi nem cáfol és nem támogat, a semmi az semmi. Üres, kész, vége, semerre, kínoz.
Persze nem is a semmin van a lényeg, csak úgy mégis. Le se tudom írni mit akarok. Elmondani se - nem is merném. Talán még átgondolni sem. A fejemben sem áll össze. Csak azt tudom, hogy ez így most rossz. Jókedvű szeretnék lenni, nevetni és reménykedni, és az most valahogy nincs meg, vagy ha meg is van, gyakran előtörnek ezek a negatív hülyeségek.
Ha kívánhatnék.. Nem kívánnám, hogy legyen meg nem történt. Nem, mert örülök annak ami volt, sőt, pont ez a baj, hogy örülök. Ha nem örülnék, nem érdekelne, de örülök és szenvedek miatta. De, azt kívánnám, hogy legyen messzebb. Hogy már kezdjem elfelejteni, már ne is gondoljak rá, már legyen csak egy vicces momentum a múltban, hogy "jé, ilyen is volt?", és egyáltalán ne foglalkoztasson, ne legyen aktuális. Azt is kívánnám, hogy legyen más, mármint mint személy, más. Valaki, aki jó. Akivel lehet. Akivel nem "semmi" van, hanem abszolút "valami". Hülyeség mi? Hülyén is hangzik tudom. De, ez van.
És csak röhögni akarok, szívből kacagni az egészen, mint mikor visszaemlékeztünk arra a sok hülyeségre a padlón. Csak önfeledten azon agyalni, mekkora baromság is volt ez, és mennyire nem is számít már, és ennyi.