Ahhw, úgy örülök ennek, nagyon feldob, hogy sikerült megalkotnom (egy kivételével, amit kiskoromban csináltam) az első saját nyomtatású felsőm :D Erről annyit illik tudni, hogy a mintát én rajzoltam kartonra, vágtam ki a saját kis szikémmel (akivel nagyon jóba lettünk, elneveztem Eugéniának és Dryna angolkönyvéből metszettem neki egy focista fejet is, ami tökre "This is Spaaartaa" arcot vág~), aztán ragasztgattam fel papírra, majd rajzszakkörös tanárommal (köszönöm Levi!) lenyomtattuk a felsőre. Igaz, ez most ajándékba készült szülinapra, de amint beszereztem egy cuki és sima toppot, már csinálom is a sajátomat, mivel a mintával most már szinte bármennyit tudok nyomatni - és azért mégis csak olcsóbb és egyedibb, mintha vennék valahol egy TWD-es felsőt.

Teljes mérethez jobb klikk kép megjelenítése,
vagy húzd a böngészősávba :)

Kivételesen inkább ne vesézzük ki mennyire hülye címeket adok még mindig egy-egy bejegyzésnek, ez már lassan hagyomány~ Helyette közlöm a nagy hírt (gondolom senki sem tudta, hahahahhaha), hogy szombat van! Aminek csak azért nem örülök felhőtlenül, mint ahogy illik, mert tudom, hogy minden egyes átkozott nap (még ha csodálatosan szépek is mint a mostaniak) közelebb visznek a matek dogámhoz.. Még mindig imádom, hogy a legnagyobb gondjaim vagy a fiúk, vagy a matek/fizika :D Azért, látszik mennyire zűrös az életem, nem gondoljátok? Szörnyű, tragikus, drámai...
Így belegondolva mindig szeretnék nektek picit írni a mostani érzéseimről, csak aztán sose teszem meg. Most se biztos, hogy sikerülni fog, mert ezt vagy le tudom írni, vagy nem, és megjósolhatatlan mikor melyik. Lehet, hogy elkezdek itt pofázni róla, aztán semmi értelmes nem lesz az eredménye, de előfordulhat, hogy végre kicsit sikerül kifejezni önmagam. Mindez kiderül a reklám után, és mivel az nincs, ezért valószínűleg most.
A helyzet az, hogy az utóbbi pár hónapom még mindig szörnyűségesen telt (erről azt hiszem már nyavalyogtam pár bejegyzést hehe). Illetve, nem is volt bennük semmi szörnyű, csupán hagytam magam elmerülni az önsajnálatban és a hisztiben, és olyan szintre fejlesztettem az egészet, hogy legszívesebben visszamennék egy kit*szott lapáttal és addig vagdosnám magam fejbe, amíg még mozogni tudok. Igen, valahogy így jellemezném az egészet. Ehhez képest, most tényleg stabilnak tűnik minden. Igaziból semmi sem változott, csak a hozzáállásom, és ezzel együtt mégis minden. És tudjátok mi a röhej? Kb majd 4 hónapnyi "depit" spóroltam volna meg, ha egy korábbi kémia órán mondok magamban annyit, hogy akkor most k*rvára összekapom magam, és nem fogok hülyeségeken rágódni. Mert ennyiből állt az egész. Ott helyben spontán eldöntöttem, és kész. Furcsa, de működik, lassan egy hete (tudom nem idő, de ahhoz képest, hogy mennyire nem tettem hozzá semmit, azért jó, hogy így kitart). Valamint még egy nagyon fontos dologról leszoktam: eddig tök mindegy, hogy épp mi történt, csak sulykoltam magamba a negatív gondolatokat, szinte bemeséltem mekkora egy szerencsétlenség vagyok (ami most is igaz, csak éppen ez miért is lenne baj?), és körülbelül emiatt éreztem utána rossznak mindent. Ellenben most nem hagyom elhatalmasodni ezt a sz*rságot, legyen bármi, én tudom, hogy minden oké lesz, hogy amit akarok az beteljesül, és nem kell aggódnom semmiért. Ha meg mégse, akkor majd abból hozom ki a legtöbbet! Éppen ezért az új kedvenc mottóm is ehhez kapcsolódik, és nagyon ajánlom mindenkinek, mert valahogy tényleg nagyon is igaz: Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!
Ebből kiindulva pedig határ a csillagos ég :D

Csak be kellett ismernem, csak ki kellett adnom magamból.. Amint megtörtént zsupsz, egyből jobban lettem. Vagyis, részben ez, részben pedig az időjárás. Sosem ismerném be, de ha süt a nap.. Számomra minden sokkal szebb és egyszerűbb és jobb, és a matekon kívül nem akadályozhat meg semmi sem semmiben~ (de az meg bőven elgáncsolja az életkedvem, mert jelenleg úgy 40 oldalt kell csak átismételnem hozzá, oké, kis túlzással). Tragikus. Tragikomédia.
Az igazi fordulat hétfő utolsó óráján következett be, amikor is a kémia unalmai alatt (én a mintatanuló!) hirtelen magamba tekintettem és 5 perc alatt megfogadtam a világon mindent ami akkor (és utána délután) eszembe jutott. Ennek köszönhetően pedig ráálltam az új ember leszek küldetésre, ami azért nem teljesen komoly, mert ugyanaz akarok maradni, csak egy jobb kiadásban.
Egyébként hétvégén tartottam egy egészen nagy tavaszi bevásárlást is, és te jóó ég, annyira imádom az új cuccaim! Meg egyébként is szeretek mindent amit venni lehet, és esetleg ruha, vagy kiegészítő, vagy divathoz fűződik, de így meg főleg. Kedvem egyetlen lelohasztója az anyám által bespejzolt (félrenyúlt a boltban) spenótos pizzák, amik valahogy, nem az én ízlésvilágom.. De most még ez sem érdekel, mert mint már oly elmésen megjegyeztem süt a nap, és így minden tökéletes.. :) Már csak arra kéne rájönnöm, hogy mi a fenéért dudál rám folyton egy mentőautó, és ki volt az a motoros aki szintén így tett és látszólag vagy ismert, vagy nagyon lelkesen akart bevágódni nálam.. Ennél már csak a mai csávó a jobb, aki a boltban a barátnőjével sétált, de úgy stírölt közben, hogy majd kigurultak a szemei.. Szóval emberek, mi a fene van itt?
Ja meg papírgyűjtés van a suliban, és ezt muszáj elmesélnem.. Valaki kajak behozott egy csomó szépirodalmi művet! Oké-oké, tudom ez nem bűn.. De a könyv érték. Ha valamit, akkor ezt megtanultam a családomtól akármilyen hülyék is vagyunk. Éppen ezért követtem pár másik ember példáját és megmentettem néhány kötetet. Lehet nevezni guberálásnak is, engem nem érdekel. A lényeg, hogy biztos nem hagyok csak úgy veszni egész jó műveket. A vicces része meg az, hogy megtaláltam mind a két szexkönyvet is amit az illető elrejtett a vaskos szépirodalmak közt, de azokat inkább ott hagytam, legyen min röhögni másoknak is, mi nagyokat vihogtunk (főleg mikor az egyik felnőtt közölte, hogy elv vissza lehetne követni ki is hozta őket hmm). Kihívás elfogadva!

Elnézést a kusza bejegyzésért, de kicsit fáradt vagyok, és nagyon lelkes, tele energiával, valamint izgatott is egy holnapi dolog miatt :D Ha elkészül megmutatom az biztos!

Nem vagyok jól. De mostanában mikor vagyok jól?

Ma reggel felébredtem és azzal szembesültem, hogy te jó ég. Az Anyegin megkezdetlenül fekszik előttem az asztalon, pedig holnap már egy szaftos kis tartalomdolgozattal kezdek vele kapcsolatban.. A matekot még nem néztem át, és azt hiszem lebeszéltük a holnapi röpkéről, de ettől függetlenül még van annyira cuki a tananyag, hogy nekem magas legyen, és emiatt szenvedjek vele, szóval gyakorolnom kell, és gyakorolni és gyakorolni, és jövő hétre legkésőbb tényleg belerázkódni. Állítólag ezek a függvények nem """olyan""" durvák, szóval remélem megértem őket. Mondjuk egy részük szimpla tanulnivaló. De ha elb*szok valamit az elején, akkor az egésznek annyi. Meg nekem is. Hehehehe. A fizika ötösöm után pedig lehet, hogy kiderülnek rejtett matematikai zsenialitásaim apró jelei is, melyek bennem lakoztak egész eddig.. Nem, ilyen nem lesz soha.
Szóval itt ülök, és azon agyalok, hogy ezeken kívül nem ártana töriznem, esetlegesen irodalomra verset is memorizálnom, meg van ott még más elmélet is (hogy én jelenleg mennyire utálom szegény tanárt.. ráadásul a szomszédom, asszem kimegyek mindjárt a házuk elé, és kicsit szuggerálom a kerítést, hogy legyenek velünk rémálmai a tanárnak muhahahahha - mondjuk nem hiszem, hogy a kerítéssel bármit is elérek). Ja, és még ezeken kívül most ugrik be, hogy biosz dogám is lesz, ami nem az, hogy baj.. Csak.. Ott mindig egy csomó tananyag összegyűlik, tuti most is van valami számomra még tök ismeretlen 20 oldal.. Mondjuk na, az emlősökből most csak nem fogok tök egyest írni, azért, talán segít ha magamra nézek óra közben. Tényleg az nekem puska, amekkora egy állat vagyok :D Kora reggel de fárasztóak a vicceim. Igen, kora reggel, majd fél 10, de úgy érzem ti megértitek, miért is tekintem én ezt még hajnalnak. Jajj, és akkor a kóma mellett most betámadt a felismerés az angol szódogáról is. Mi a fene?? A tanárok megakarnak ölni?? Ha pedig belegondolok, ez még így is semmi néhány másik tényleg durva naphoz képest.. (angol szódogáról most beugrott a német is, kezdek félni, inkább nem gondolkodom a többi tantárgyon, édes tudatlanság, téged választalak, gyere ölelj gyarló kebledre!!).
Most pedig, hogy elnyavalyogtam egy csomó tök unalmas bajom arról, mit is kell tanulnom (ez ki a halált érdekel amúgy?? még engem sem, az a baj), közlöm, hogy erre ma nem lesz időm, mert én inkább pipázok. Ezért leszek majd kukás, de jelenleg jól szórakozok szóval. Tehát igen, ez egy csodálatos nap lenne a tanulásra, főleg mert a hó még most is zuhog khm pelyhedzik, ehelyett viszont jó kis zenékkel és a lányokkal bepöccintjük Döncit (a kicsit már rokkant vízipipám, aki hamarosan szerintem nyugdíjba megy úgy háromévnyi hűséges szolgálat után :c), és momentán szétszívjuk picit az agyunkat, meg villogok majd, hogy már mennyire megy a füstkarika haha. Így visszaolvasva az utolsó bejegyzést, meg ezt, úgy érzem egyre romlottabb képet festek magamról (már akinek), pedig azért, ettől még messze vagyok. Szerencséree.