Nos úgy éreztem, hogy tiszta lap kell. Szóval ez itt a tiszta lapom. Még pár hét és úgyis összemocskolom újra, de no para. Parázni rossz, szorongani rossz, igyatok inkább. Az alkoholizmus is rossz amúgy. Nem tudom hova akarok kilyukadni.

Iszonyatosan magam alatt vagyok. Nem hiszem, hogy a tél lenne az oka, mert tavaly például nem szenvedtem ennyit. Mondjuk tavaly még sokkal inkább egyben volt az életem. Na nem mintha most olyan hatalmas drámáktól szenvednék, csak a hétköznapok kis apró f*szságai karcolgatják a lelkemet. Olyan mint az a fura fájdalom néha a lábfejemben, amiről kiskoromban azt hittem, hogy a növéstől van. Mondjuk annyira nem is fájdalmas mint amennyire végtelen. Most már persze nem hiszem, hogy azt érzem ahogy nyúlok. Valószínűleg csak a létezésre emlékeztet - írnám ha mocskosul költői akarnék lenni egy iszonyatosan és érzelgősen tróger módon. Így meg csak simán eszek és alszok, hogy ne figyeljek semmilyen problémára.

Annyira szeretnék már tavaszt. Annyira nagyon.

Az egyetem amúgy tök király, már van annyi kreditem, hogy talán még ki se basznak és a vizsgáim felén is túl vagyok. Boldogság.