Nem vagyok túl beszámítható, ezért talán nem is kéne írnom, de utálom ezt.. Mindig feljövök, nézelődök, gondolkodom, hogy mit szüljek ide aztán hagyom az egészet a p*csába, mert csak akkor van ötletem ha nem vagyok gépközelben, vagy pedig nincs időm írni. Mikor meg lenne.. Semmi..
Irkálnék még arról is, hogy hogy érzem magam, mert általában jól, úgy 90%ban és ennek nagyon örülök, ugyanakkor az a maradék 10 százalékocska előszeretettel b*sz a padlóra minduntalan. Nem is tudom mi kéne már nekem, hogy végre tényleg teljesen és tökéletesen jól legyek. Vagy olyan nincs is? Ezt nem fogadom el! Kell, hogy legyen.. Nagyon kell, mert ha tényleg nincs, akkor már értelmét sem látom az egésznek.. De nem, megfogadtam, hogy nem depizek, se nyilvánosan, se magamban. Tudjátok, hogy ez mennyire nehéz? Iszonyúan.. Erre nincs is jobb példa, mint mikor este leülök az ágyamra. Elgondolkodom a napomon, és fogom a kis füzetem, amibe naponta beleírok szigorúan minimum 5 pozitív dolgot, hogy ezzel is magam ösztökéljem.. Aztán.. Írok egyet és megakadok. Akkor jövök rá, hogy semmi sem oké. Hogy beleakarom vésni, hogy ki éppen hogyan tiport belém vagy csak segített egy kis hangulatrombolódáshoz. Beleakarok írni minden hülye nyavalygást, az összes bánatom, bele akarom írni a kics*szett igazat, de nem teszem. Mert az nem boldog, és mert nem lehetek gyenge. Így aztán ha félórámba telik is, összeszedek 5 kis (általában) hülyeséget, aminek azért lehet örülni. Ami pedig még ennél is mélységesen szomorúbb, mikor a napom fénypontja az, hogy jégkrémet zabálok és ez lenne az én nagy örömöm :D Persze azt már nem jegyzem le, hogy azért teszem mert össze vagyok törve, mert az negatív. Nem tudom igaziból, hogy most ezzel segítek-e magamon, vagy csak jól a képembe hazudok.. De feladni sem akarom.

Ja és azzal is ki van a tököm (ami amúgy nincs, nyugalom), hogy az értékelhető bejegyzések is ilyen nyávogások. Oh yeah. De legalább most nem a pasiügyeimen vagyok ki, ez is egyfajta javulás.