Hát ő.. Már a reggel úgy indult, hogy ja. Számítani lehetett mindenre onnantól, hogy kiderült, hajnalban kivezényelték piciny utcánkba a kommandót, hogy elkapják egyik újabb maffiózó szomszédunkat (ahogy az nálunk havonta megszokott). Állítólag több rendőrautó, sziréna, a kommandósok, mindenféle ordítozás, és én ezt olyan szépen aludtam át, hogy az már művészet :D Pedig kimentem volna pasizni, hátha így két "FEKÜDJÖN A FÖLDRE ÉS A KEZEKET HÁTRAA" között könnyed reggeli csevejbe keveredek egy szexy egyenruhás félistennel, akit aztán meghívok egy kis reggeli kávéra.. De nem, én aludtam.
Végül túléltem a napot és csak a délután hordozott magában újabb veszélyeket. Ennek a jómadárnak a házába ugyanis be kellett törni még hajnalban, és emiatt több helyen is felvágták a kerítését. Aminek eredményeképp két, eddig nem nagyon látott (tekintve a kétméteres, amúgy kurva gyanús kőkerítést, mint akadályt) kutya is örömmel bóklászott az utcán. De nekem erről senki sem szólt.. Elég vígan indultam meg Dryna elé a városba, oldalamon Maszattal, hogy a kellemeset a hasznossal összekötve kicsit megsétáltassam, és begyűjtsem a dicséreteket arra, hogy mennyire szuperszexy husky (jól van, jól van, tudom az egó, de imádom a drágát~). 20-30 métert haladhattam, mikor gyors tempóban elkezdett felém a két kis aranyos (k*rva nagy) kutya sprintelni. Magatehetetlenül álltam meg, mikor hipp-hopp mellettünk termettek. Reménykedtem, hogy gyors megszaglásszák Maszatot és továbbállnak. Persze, naiv gondolatok. Az aranyosabbik (g*ci nagy fekete) végül csak úgy spontán nekiugrott Maszi nyakának, aminek eredményeképp kutyabunyó alakult ki és én elkezdtem pánikba esni.. Tehetetlen kutyámat a nyakánál fogva rángatta az a dög, majd hasonlóan cuki bronzos társa is beszállt a játékba és ketten kezdték cibálni. Közben fogalmam nem volt mit tegyek: apa mindig mondta, hogy TILOS közéjük menni mert ilyenkor engem is szétszednek, de ki a f*szom fogja tétlenül nézni, ahogy a kutyáját halálra marcangolják?? Na ugye. Így hát próbáltam valahogy szétszedni őket (persze azért óvatosan) és végül már félpörgőrúgásokkal kergettem a feketét, aki viszont nem riadt meg. Pár perc alatt a földre kényszerítették Maszatot (aki amúgy nagyon barátságos és nyugodt kutyus ezekkel a harcias barmokkal szemben), és míg a fekete továbbra is a nyakán maradt, a bronzos szépen a lábát kezdte tépkedni. Maszat úgy félt, hogy végül engem harapott meg, sikeresen mindkét lábam, az egyiken átharapva vadiúj cipőmet, ami persze a legkisebb gondnak számított ott és akkor. Itt jutottam el odáig, hogy teljes pánikban ordítozni kezdtem az amúgy délutánonként elég kihalt utcán, hogy "BASSZUS, SEGÍTSEN VALAKI!! KÖNYÖRGÖM SEGÍTSENEK! A ROHADT ÉLETBE, VALAKI, KÉREM SEGÍTSEN!!". Abban a pillanatban annyira féltem és annyira magatehetetlennek éreztem magam.. Aztán szerencsére pont a mellettünk levő udvarból kirontott az egyik szomszéd, és valami hosszú izéval elkergette a két kutyát. Maszatról közben a nyakörv is lejött, de annyira lesokkolódott és félt, hogy ahelyett, ahogy szokásához híven azonnal elfutna, csak leült bágyadtan. Azonnal odamentem, és szipogva hazavezetettem.
Szerencsére csak a lábának lett egy kis baja, azt fájlalta, mert végig nyalogatta és véletlenül sem állt rá. Ugyanakkor rettentően kiakadtak mind a szüleim, mind én, és a többi szomszéd is, akik pár órával később is rettegve a két kutyától nem nagyon mertek az utcára menni (pedig azt nem is tudták velem mi történt), míg végül valaki be nem zárta az állatokat. Nem azt mondom, ez egy szerencsétlen helyzet, de ugyanakkor szörnyű is.. Nem érdekel, hogy a gazda egy maffiózó, de az, hogy tehetetlenül kelljen néznem ahogy a kutyám marcangolják, azért sok. Szóval igen, ezt az egész délutánt soha többet! A történethez pedig hozzátartozik, hogy tudtommal még a gyepmesteri telep sem működik ebben a mocsok városban (arra ink ne is térjünk ki miért..), így igaziból még az ilyesfajta bajokat se nagyon lehet megoldani. Csodálatos! Kutyagazdik félelemre fel.