A sors akarta, hogy ma írjak.. Hogy miért? Mert mostanában ritka vagyok itt mint a fehér holló, és az is ritka, hogy jó jegyet kapok fizikából. Szóval legyen most megtörtént mindkettő :D Négyesre feleltem!! OH YEAH BABY. Ellenben a felelés szinte semmit sem számít, szóval pont úgy szarban vagyok: amíg nem írok egy normális tz-t retteghetek.
Az utóbbi napokban próbálom magam eltökélni a pozitív életérzés felé. Sulykolom, hogy hé, nem nézel ki annyira szarul, csak bitangpusztulatosan fosul, de naaa, ne zavarjon, veled ez előfordul.. Mindig.. Közben mindenféle kabalát gyűjtök magam köré (pink szőrös bilincs, egy zsebkendő ráírva, hogy Shane, befizetéses papír stb...), és bánatomban ékszerre meg kajára költöm a nehezen megspórolt pénzem is, szóval igen, teljes a boldogság! De leszarom, mert akkor is túlteszem magam ezen az egész faszságon. Fogom azt a ronda seggem, átrugdosom az élet pozitív felére, és ebben kurvára nem akadályozhat meg se rondaság, se bénaság, se matek és fizika, se ribancok, se bunkók, se semmi. SEMMI. MUHAHAHAHAHAHAHA. Kezdek megőrülni.
Szóval mint mondottam az élet szép, és célkitűzések a hétre: fizika házit írni, matekból tényleg javítani(!!!), angolból megírni a potya ötössel járó feladatot, és másik angolból is teljesíteni normálisan. Erre vágyódik megsebzett lelkem, mert tudjátok, ha már a magánélet zűrös (vagy esetemben semmilyen, nuku, nincs, mint egy 5 éves - így annak hiánya zaklat fel) akkor legalább a teljesítményünk legyen jó. Különben besavanyodunk mint Csokonai Vitéz Mihály (akinek kajak két héten át y-nal írtam a nevét a füzetbe de áh..) és mi is idegesítő rokokó verseket pingálunk szentimentalista és racionaizmus beütéssel az estéről, a magányról, a szerelemről, a reményről, meg minden nyálas kis szarságról, ahelyett, hogy kezdenénk valamit a nyamvadt életünkkel. Jó nem ítélkezem persze..