Mielőtt fognám magam és belemélyednék így este 9 felé a német szavakba (amiket már csak átnéznem kell *-*) valamint a történelembe (éljenek a magyar uralkodók a honfoglalás után, mind olyan érdekesen őrült volt - varkocsos fiúk grrr, kis filozófus lelkek a bunkósbottal csapták agyon a plébánosokat és mentek apácákat látogatni még anno a kalandozások során: sok értelme van a külön törinek ha ezek maradnak meg bennem :D), arra jutottam, hogy írok egy bejegyzést.
Először is egy LUSTA dög vagyok. Tanulnom kéne rohadt sokat, de tényleg, ehelyett általában akkor is itt ülök a gép előtt amikor már semmi dolgom, kedvem ráadásul a végén mindig csak emésztem magam ami a közérzetemet is lehúzza, szóval ja, ez így nem mehet. Ugyanakkor időm is lenne de áh ink panaszkodok, hogy nincs. Mondjuk ez félig igaz, ma is hatkor értem haza, ráadásul fél 4ig voltam a suliban gyaaaaa utána meg rohangásztam össze-vissza mindenhova, szóval igen. Mondjuk hála Dénesnek a lábaim végre bírják a tempót amit diktálok, és imááádom.
Ja és ma történt valami pozitív-negatív is, de ahh. Nem tudom. Igaziból maga a gondolat, hogy talán végre.. És ha semmi se történne, akkor is boldog lennék mert legalább nézhetném élőben. Az már önmagában annyira csodálatos, de áh mégse. Szóval tök ellentétes az egész és je. Az élet mi a fenéért ilyen bonyolult? Nézem a sorozatokat, az animéket és mindig arra gondolok, hogy jajj, milyen könnyű is nekik, ők csak szereplők, ott minden megoldódik, a valóság miért is nem ilyen egyszerű? Aztán rájövök, hogy egy-egy színvonalasabb alkotás igenis a valóságot tükrözi: a szereplők pont úgy akadályokba botlanak, pont úgy hibáznak, és nekik is vannak nehézségeik, és van, hogy meg se bírják oldani, vagy szembenézni bármivel, az csak egy dolog, hogy úgy kb minden happy. Igaziból pedig ennek semmi jelentősége de muszáj volt leírnom.
Szóval köszönöm, jól vagyok, törizni fogok, és szeretek mindenkit, csak néha próbálom túlélni ezt a tiniséget :D Főleg, hogy én rohadt kis dolgokon is csak stresszelek (mint pl sms-t írni a némettanárnak, izgulni egy fizika doga miatt, vagy csak simán a törin rágódni ahelyett, hogy tanulgatnám..).

Ja és nekem a "Mit hozott a Mikulás?"-ra komplett kis mesém van: őzet basszus. Képzeljétek el, hogy német foglalkozásokat tanultok a szobátokban mikor kintről kiabálás, anyám részéről azzal, hogy "basszus, tuti elválok!" (nem mérgesen inkább olyan tejóégnesokkoljálmár módon) és mikor kimész apád fogad az ajtóban egy cseszett félig őzgidával a kezében .-. Szerintem ez elég abszurd - amúgy a kutyusunk találta séta közben és kicsit.. megtámadta, de nem lett szegénynek baja, aztán apa hazahozta megnézni, hogy jól van-e és utána visszavitte egy megfelelő helyre, nem olyan veszélyesre mint ahol találták (szóval normálisan be erdős-bokros részre és nem az út mellé), de állítólag már a szomszéd autója elől sem akart nagyon elfutni, szóval ha nem is testi valami kis lelki baja lehetett, de reméljük, hogy jól van. Mikulás te meg rettegj, mert jelenleg a kivégző listám elején trónolsz! És nem is csak az őz miatt, hanem a csokiim hiánya miatt is - muhahahhahahhaha. Ez nem volt vicces hmm.