A csokitorta elméletileg minden depire gyógyír, sőt, önmagában a csoki, ha más nem, ezt mi lányok biztos így látjuk :)) Jelenleg azonban ezzel kicsit másképp vagyok, mert megeszem és nem változik semmi.
Imádom amikor nyavalygok valamin amit abszolút én basztam el (szokás szerint, már meg sem lepődök - és ez azért elég szomorú meg szánalmas is tőlem :D) és hát igen kb ez van. De a kedvencem amit ilyenkor teszek: nem ám gyerünk javítsuk ki, vállaljuk a felelősséget, legyünk normálisak! Véletlenül sem. Fogom magam és elmenekülök. Rohadtul elmenekülök a legkisebb kellemetlenségre még az sem kell, hogy probléma legyen, elég egy kis dolog amitől kiakadhatok és már futok is. Persze csak képletesen: elkezdek egy sorozatot, és a végtelenségig azonnal nyomatom egymás után a részeit, hogy egy percem se legyen a való életre gondolni és megállapítani, hogy "hé te szar szedd már össze magad", vagy belépek valami játékba ami ugyanezt az agyzsibbasztást éri el, és szintén nem hagy időt elgondolkodni a szarságaimon.
Azt is bírom, hogy itt osztom magam, ugyanakkor meg a képembe röhögök, szóval amellett, hogy átmentem skizofrénba (ezen se tudok meglepődni) még értelme sincs ennek az egésznek. Szóval pacsi nekem, most tényleg elüthetne egy autó, megérdemelném. Vagy gázoljon át rajtam egy unikornis csorda, támadjon meg egy veszett mókus, csináljon ki egy másik fangirl. Vagy valami. Csak térnék észhez.
Ja és semmi para, délutáni szar kedv csak, mielőtt megjönnek anyukámék és miután már nem az osztálytársakkal lógok és ismét előkerül az az érzés, hogy a világ összes problémája rajtam terpeszkedik - ami persze nem igaz, de gya, a tiniséggel járna ez a magas fokú nyavalygás?

Egyéb helyzetjelentés szerint nagyon sajnálom, hogy keveset vagyok az oldalon, és alig jön bejegyzés, és a chatbe is cseszek válaszolni, pedig rohadtul kéne - és igaziból nem is keresek kibúvókat egyszerűen lusta vagyok, meg annyi más dolog köti le a figyelmem, ha éppen nem hülyeségeket csinálok, vagy aggódok más hülyeségeken. Pozitívum, hogy ma gyártottam egy csomó hópelyhet a suliba (díszítésnek ugye) és én mondom nincs annál nyugisabb dolog mint a barátokkal hópelyheket gyártani (L) Ugyanakkor megint volt minden, kosár osztályzástól (pfeeej tesi) az ének órai ültetésig tényleg minden. Összességében pedig nem bírom azt mondani, hogy rossz egy nap, mert nem, és nem is jó, és azt hiszem egyszerűen csak az van, hogy fáradtak vagyunk. Vagy én legalábbis. Fáradt, lusta és hülye. Szóval teljesen teljes - legalább ezt elmondhatom magamról.

Végezetül pedig, azért élvezni fogom a csokitorta evést, mert finom. Gyaa C: Mindenben van valami jó, nem igaz?