Oh és ismét megtörtéént. Tudatlanul tengettem egész napomat nem is tudva micsoda mámorító érzés vár rám kora délután. Semmitmondó szerdának ígérkezett a maga idegesítő 6 órájával és egy nyelvtan felmérővel: nem is adtam soha különösebb figyelmet ennek az egyszerű de oly utálatos napnak. Eddig. Mámoros örömmel indultam ki az iskolaépületből, mikor összefutottam a szokott két osztálytársammal, és végül az egyikkel elindultam hazafele. Ő közölte, hogy még be kell ugrania az egyik ruhaboltba, én meg persze rábólintottam, hogy úgyis ráérünk. Már rég nem jártam arrafelé, mert szívem legnagyobb bánatára esélytelen, hogy új ruhát kapjak ebben az évezredben (T.T), és inkább lekerültem azt az édes kis részét a városnak, ahol a jobbnál-jobb butikok hívogatva használták fel ellenem fétisem, mely miatt ezeket  szöveteket úgy imádtam. Aztán beléptünk a boltba, és innentől se kép se hang.. Ott volt előttem, csak pár méter választott el tőle!! Először fel sem tűnt, jelentéktelennek véltem.. Aztán rám mosolygott és éreztem ahogy elolvadok közben pedig már csak őt látják szemeim.. Csillogott, és Istenem, annyira de annyira szexyn jelent meg előttem, hogy hű-ha! Mindenbe belefeledkezve bámultam, majd óvatosan (mintha csak egy illékony álom lenne, vagy délibáb) közelebb lépve megérintettem. Ujjaimon bizsergés futott végig, a szívem hevesen megdobbant, és a szám is kiszáradt. Ismét hozzáértem, hogy tényleg valóság-e, ő pedig tűrte, és ezzel bizonyította az egyszerre gyönyörű de fájdalmas tényt: létezett.. Reménykedve pislogtam, de mélyen tudtam, hogy nem történhet semmi. Hogy pár perc és már megyek is tovább, nélküle. Csak szótlanul tekintett rám, miközben a fájdalom elöntötte testem. Szomorúan meredtünk egymásra, és egy kicsit távolabb léptem, de olyan gyengén mintha láthatatlan fonalak vonzottak volna felé: a sors el nem szakítható kötelékei. Aztán egy gyors mozdulattal elvágtam ezeket a bíborszín szalagokat, és hátat fordítva szinte menekültem ki. Többé vissza sem néztem, mert féltem, hogy ismét szembesülnöm kell azzal a gyönyörű képpel, életem hatalmas szerelmével: a szegecses farmerral!!!

Bár nem tűnik ennyire drasztikusnak, én így éltem meg ^^" Isteneeeeeeeem annyira gyönyörű T.T Sima, sötétkék, a zsebei alatt különféle szegecsekkel, gyönyörű övvel, és kurva drágán. De nem érdekel, ha belehalok is visszamegyek érte!!!! Enyém kell, hogy legyen *-* Muszáj, életem szerelme imádom!!
Csak, hogy kicsit képben legyetek: ugyanez lejátszódott nyár elején is, és jelenleg is abban a pink gatyában ülök a széken, ami akkor lopta el a szívem, és máig boldog párkapcsolatban (természetesen nem igazán monogám módon) élünk együtt - ő néha kikezd a zokniimmal vagy egyik-másik szexy felsőmmel, én meg elkacsingatok igazi fiúk felé, és animehősök terén sem válogatok sokat, de jól megvagyunk. De ettől még szükségem van arra a szegecses csodára is *-* Csak add uram, hogy ott legyen még, mikor rátudom venni valamelyik családtagom, hogy pénzelje nekem - mert senki sem fogja .-. De most tényleg belehalok!! Ha mád vagdoshatja magát a depi miatt, akkor én követhetek el harakirit a gatya okán, nem? Ez így igazságos, így kell, hogy legyen! Ez SZERELEM!!