Annyira-annyira-annyira és annyira akartam ma írni valami normálisat azon kívül, hogy héé végre csináltam új képeket a cseréknek, mert mindig helyhiány volt és amúgy is, na meg mert megtaláltam azt az action-t erre a gépre ami csak a régin volt meg és kellett az ikonokhoz, de szóval na. Igaziból a suli olyan tökmindegy, minden tanár nyomatja, hogy rossz vagyok, meg csak tavaly voltam jó, meg tököm kínja, és nagyooon unom. Jó legyen igazuk, majd kezdek vele valamit, innentől tényleg megpróbálom, de néha olyan halálunalmas a tanár, vagy annyira nem értékeli amit csinálok (pl angolon az óra 90%ban csak hülyéskedek, tényleg rossz dolog, de amikor pont abban a maradék 10ben még csinálok is valamit, odajön lecseszni, hogy megint csak firkálok - és nem, egy feladaton agyaltam, de csak akkor xD szóval semmi sem jó).
Másrészről meg ahw, egész hétvégén az első saját képregényem rajzoltam, meg holnapra kellett volna könyvborítót is, de nem érdekel a tanár, azt majd megrajzolom később, mert úgyis messze a határidő, és nekem még kell egy kicsi alkotási kedv a befejezésükhöz. Közben hétvégén voltunk függönyt nézni, és amit kinéztem a városban, azt sikerült kinéznem messzebb a menő nagy boltban is, mert sík ugyanaz volt, szóval végül anyámék hatalmas dilemmái után (én az első két percben rámutattam, hogy vagy ez vagy semmi) meg is vettük. Már készül, alig várom, hogy feltegyük <3 A bútorjaim is elv megjönnek jövőhéten valamikor, és onnantól akkor indul a szobaavatás : D Lesz itt minden előre látom: ott alvás, vízipipa, odaát maraton, alkotó délutánok, jó bulik, sör-sör-sör és sör (persze nem mintha ez nekünk kéne csak úgy dísznek~~ hahahaha).
Szóval az élet valahol szép, ha sikerül túllépnem az iskolán, a barátok közti parákon, a rossz frizurán és a szar bőrön - de hát nem mindig sikerül, még miss pörgős semmibajomnak se. Főleg mikor sokakban csalódom, mert bár én nem érzem úgy, valószínűleg szar emberismerő vagyok és rettentő naiv, kapásból a múlt héten és azelőttin is 3 emberből ábrándultam ki úgy örökre (mármint pl haver szinten is, ez most nem a heves szerelmi érzelmekről szól, hanem, hogy milyen undorítóak egyesek :D) csak nehezen ismerem be ilyenkor, hogy hé, ti megmondtátok, hogy egy pöcs, de én nem hittem el, és most mikor kb szépen beoltott és ezen kiakadtam, hát na, ilyenkor jobban puffan a dolog. De kit érdekelnek a lelki nyavalyáim, arra is rájöttem ugyanis, hogy én is egy jó nagy köcsög lehetek ha sokan képesek így elfordulni egyik-pillanatról a másikra. És én se veszem észre magam. Ami eléggé egy nagy kupac kaki dolog.
Meg más baráti dolgokon is agyaltam rettentő sokat, de végül ált. arra jutok, hogy nekem szerencsére igen jó baráti köröm van <3 Meg arra, hogy aki nem tart elég fontosnak, azt én se fogom, és majd meglátjuk mi lesz így, de rohadtul nem erőlködöm egyedül egy kapcsolaton :D Szerencsére ez szinte mindig pozitívan halad, és végül rendeződnek a dolgok. Ja és ha most valaki aki olvassa a blogom ezt magára vette, mert félek, hogy lehet olyan, üzenem, hogy nem, akire/akikre ezt értem azok elméletileg nem is tudnak a blog létezéséről és pont. Ez így is van jól, nem mintha annyira kiteregetném a szennyest, de azért úgy mégis.

Ez meg itt a függönyöm anyaga