Ez most olyan közönyös, közepes,
érdekes, furcsa, majd elválik cucc.

Kajak arra eszméltem fel ma irodalom órán, hogy ismét a fejemet lehajtva a kezemben lüktető görccsel a folyamatos jegyzeteléstől, azon gondolkodom, hogyan tudnám magam leghamarabb megölni valamilyen a tolltartómban lelhető eszközzel (hogy ne kelljen különösebben kutatnom) miközben a fejem súlyát is alig bírtam megtartani. A második gondolatomban arra jutottam, hogy minek kínlódjak a saját merényletemmel, mikor a még ez utáni matek és kémia majd szépen csendben kivégez és meggyászol?
De mekkorát tévedtem! Matekon vígan ültem, oldottam a feladatokat (bár kicsit untam) és közben olyan jól elvoltam. Kémián, nos, az az agyamra ment, de maradjunk abban, hogy túléltem, és nem akartam meghalni, csak ebédelni :DD Aztán lásd, levontam a nagy következtetést: ÚRISTEN EMBEREK!!! ITT A VILÁGVÉGE!!! JOBBAN SZERETEM A MATEKOT MINT AZ IRODALMAT!! - itt most zseni kortársaim a kezüket legyintik, hogy ja, ebben mi a meglepő, elvégre a matekot elég érteni, néha gyakorolni, irodalomra meg annyit kell tanulni, hogy gyaaa. De ez nálam nem teljesen így van, és ezt a legegyszerűbben szemléltetem, mert lusta vagyok kifejtegetni: tavaly irodalomból csak ötösöm volt egész évben, matekból feltornásztam magam kettesről kemény és erős hármasra. Stimm? És valahogy mégis, eljutottam oda, hogy gyűlölöm az irodalmat. No nem  tanár miatt (aki az anyaggal együtt az aznapi koreográfiát is leadja - mert imád táncikálni és lelki orgazmust kap egy-egy költő nevétől: tényleg élvezi a munkáját), mert ő összességében érdekes de szerethető, hanem úgy érzem a téma tesz be. Balassinál is méregettem az egyik élesebb tollam, hogy a torkomba mélyesszem, de most Zrínyinél esküszöm meg is fogom tenni! Annyi értelmetlen hülyeséget kell róluk tudni, amiknek tényleg semmi hasznát nem látom (jó persze, általános műveltség, de most játszani akarom a hülye tinipicsát aki nem érti ennek jelentőségét és nyavalyog, hogy má mé legyen értelmes :DD), szóval mikor a 3. oldal műelemzést diktálja abban a negyven-negyvenöt percben, nos, a kezeimmel együtt az agyam is görcsbe áll. Komolyan költő leszek ha felnövök, esküszöm, tök nagy f*szságokat fogok írni, mindenféle rímtelen művészi verset, és addig nem nyugszom míg az elkövetkezendő nemzedéknek azokból nem kell felelniük!! Ne hogy már csak én szívjak, trollkodni akarok :D Szerintem Balassi is a szerelmen kívül még a szívatást találta vonzónak a költészetben, és ezért játszadozott oly idegesítően a szavakkal. Mert "ez világ sem kell már nékem, nálad nélkül szép szerelmem, ki állasz most énmellettem, egészséggel édes lelkem..".

Egyébként meg most úgy elvagyok, mert két napot is megéltem amikor semmi miatt nem kellett aggódnom<3 Nem volt felelés, vagy doga, vagy bármi, max kiosztottak pár felmérőt, de mostanság sikerült a kezdeti bénázás után kicsit összekapnom magam, és jól sikerültek - mondom ezt nagy büszkén, mert a fizikát csak jövőhéten kapom kézhez és az vagy egyes vagy legjobb esetben egy gyenge kettes (add Uram!). De addig is picit érzem, hogy élek, és kiélvezem a még nyugis napokat, mert utána olyan lecseszést kapok majd, hogy szégyenemben a világ elé se akarok majd állni többet. Apám gondoskodik róla amúgy is, hogy ne tudjak, illetve neeem, de az érzései felérnek majd egy csonkítással :'D Gyengéje a fizika, imádja. Hasonlóan vagyok ezzel: nekem is gyengém, kis híján megbukok belőle :$ Apja-lánya, de most mondjátok, hogy nem!