Uh-o-uh-o-uh-á! Wáá, annyira feldobott a dolog ami ma történt, hogy hú pedig annyira nem nagy szám de na xD A helyzet az, hogy beültünk angolra és a tanárnő közölte, hogy lenne egy program, ami nem érdekel-e minket, mert még keresnek pár embert. Így néztünk rá, ő meg megemlítette a nevét amit egy hete a másik tanárnő is említett, de semmit nem mondott róla, így minket nem is érdekelt. De most többet megtudtunk: ez egyfajta cserediák(?) program, ami abból áll, hogy 5 országban egy-egy iskolából a diákok elmennek egymáshoz egy hétre kb, vagyis, aki pl fogad egy országból, az utána visszamehet. Egyből mindenki érdeklődve figyelt, főleg, hogy az utazási költséget az iskola állná, na meg, ez alapból érdekes. A kapocs az angol nyelv mindenhol, az országok pedig ha jól emlékszem Svédország, Finnország, Írország, Magyarország (vagyis mi), Franciaország és még egy, ami nem akar eszembe jutni ^^" A tanárnő ezután azt is elmondta, hogy már csak a Svédnél van egy hely ha jól tudja, meg Franciaországnál még van pár, és oda lehet jelentkezni. Végül egy kis vívódás után arra jutottam, hogy az életben egy lehetőséget sem szabad kihagyni, és bár nagyon hadilábon állok azzal, hogy a nyelvtudásom merjem is használni, fogtam magam és jelentkeztem - a tanárnő erre közölte, hogy a mai egy ilyen utolsó nap erre, és jó lenne ha még óra utáni szünetben felhívnánk a szüleinket, hogy biztosan jelentkezhetünk-e. Barátnőmmel ezt vállaltuk és izgatottan nyomultunk a wc-be telefonálni: az én anyukámmal kezdtük és kissé paráztam, hiszen mit szólna egy szülő ha a lánya reggel 9kor felhívná, hogy "héé anyu egy hétig lakhat nálunk egy francia csaj, hogy utána én is nála lógjak? ja és most dönts kérlek!". Azonban a félelmeim alaptalannak bizonyultak, anyám kitörő lelkesedéssel közölte, hogy ki ne merjem hagyni a lehetőséget, és a kérdésre, hogy apa is belemegy-e momentán közölte, hogy nem érdekes, csak fogadjam el. Én meg persze nem ellenkeztem :DD Ezután jött barátnőm, aki elkezdte magyarázni az anyukájának, hogy mi is ez, és persze egy normális szülőhöz mérten (az enyém elég őrült<3) az egyből aggodalmaskodott, hogy biztos jó lesz-e meg minden, mire barátnőm a szavába vágott: "A Dóri is mehet.." - erre azt a választ kapta, hogy ja, akkor jó :DDD Úgyhogy megvolt az öröm, gyorsan el is mentünk a tanáriba és közöltük, hogy mi biztos benne vagyunk és juhujj.
Amúgy az egész úgy lesz, hogy időközönként mennek valahova a diákok, először pl asszem most januárban Svédországba, de nem vagyok benne biztos (még keveset tudok az egész programról, kiakarom majd kérdezni a tanárnőt jobban), és pl Magyarország az utolsó előtti, Franciaország pedig az utolsó, ami azt jelenti, hogy ide a diákok majd jövő szeptemberben jönnek, a franciások pedig majd másfél év múlva, áprilisban mennek ki (vagyis én akkor leszek 11. végén, mivel most 10es vagyok). Szóval nincs olyan közel, de én ennek örülök, mert a nyelvtudásom még nagyon kell csiszolni addig, és amúgy is ez számomra tök izgalmas, főleg az a része, hogy nálunk lesz valaki (nem tudom, én kicsit félek kimenni, és ezért ezt jobban várom), és wáá, remélem jó fej lesz, és majd idomítom (természetesen nem, ez csak vicc :'D), de akkor is tökre feldob az egész és várom. Ja és a suli majd szervez nekik programokat, délelőtt meg velem jön be az órákra vagy mi, és mikor kimegyek, ha jól tudom ugyanígy, és egy tengerparti kisváros a cél *-*
Amúgy pedig kicsit rátérve az oldal dolgaira, nem tudok egyelőre válaszolni a chatbe mert lusta vagyok és mert rengeteg a tanulnivaló, meg még a szobám felújítása is zajlik (yaaay), és úgy-amúgy is, szóval most is csak egy röpke bejegyzésre röppentem ide (: Na meg, hogy dicsekedjek, hogy a falam a percekben készült el, lámpákat is vettünk ma, és wáá.

A falam kétféle lilája (yaaay tudom rohadt ötletes - nem, nem az, de legalább valami kis szín van :'D és amíg nem rózsaszín vagy barack addig imádom<3), meg a két új lámpám, az első az ágyamhoz az éjjeli, a második meg a fali/plafonróllógó/csillárfaszságdeaznem/rizslámpaizé :'D Ésésésésés, tök ugyanaz a mintájuk muhahhahhahaha, hogy engem mennyi kis szarság tud igazán boldoggá tenni. Lassan de biztosan visszaköltözhetek az én szobámba, amit végre hivatalosan is szerethetek majd xD