Hazaértem. Éleeeeek, igen, oh ye, bibibi. Nagyon vegyes érzelmem vannak, de tényleg: bár tegnap sokkal jobban megtudtam volna ezt az egészet fogalmazni, mégis veszni hagytam a sok értelmes gyagya gondolatom, és ma, kicsit normálisabban vágok bele a mesélésbe vagy mi a szösz - de most meg, hogy már lenyugodtam, nincs is kedvem az egészet leírni, szóval ez ilyen para helyzet..

Keményen kedden este tudtam meg, hogy na akkor se szó se beszéd nekem le kéne mennem az angol rokonokkal és jó anyámmal szerda este a Balatonra nyaralni. Coooool, se net, se kábel tv, és szittelhetek egy 7 évest miközben a dilis felnőtteket próbálom túlélni (unokatesóm még picii, az anyja meg az én anyám meg... szóval van egy érdekes családi beütésünk mindannyiunknak :'D). Mondhatom repestem az örömtől: kedden semmibe vettem, és úgy voltam vele, hogy nem megyek, szerdán szintén szartam rá, majd szerda délután mikor elég bonyin eldöntetett, hogy én is megyek (mondjuk a többiek számára egyértelmű volt, csak én akadékoskodtam), na akkor elkezdtem úgy igazán tinisen viselkedni. Ezalatt értsétek a felváltott sírógörcsöt és dührohamot :'D Anyám úgy 20 perc után azt mondta nem sírhatok tovább, mert hogy fog esni a rokonoknak ha szétsírt szemekkel látnak meg (amúgy pont leszarom!). Jó, akkor nem sírtam, akkor rám tört a düh - valamelyik kell, mint mikor a suliban azt mondják nem rajzolhatok órán, ha nem rajzolhatok akkor beszélni fogok és fordítva, én így működöm mindig kell valami - és elkezdtem úgy klisésen mindent csapkodni és szidni, és közben magam sajnáltatni, és hát szerintem egész profin ment. Mindegy, végül lekerültem az édi kis családommal a nyaralóba.
Hááááát mondhatnám, hogy rossz volt, de nem.. Viszont jó se. Valahol a kettő között egy semleges élmény, amit azért inkább kihagynál, de nem is bánod meg nagyon. Igaziból a pénteket élveztem a többi elég bénácska lett, de az az egy nap javított mindenen, mert elmentünk az üres kis faluból ahol az icike-picike retro nyaralónk van, és Badacsonyban kötöttünk ki, amit már csak az osztálykirándulás miatt is szeretek. Ott tényleg jól elszórakoztunk, Mercivel (unokahúgom) még dodzsemeztünk is, és mivel ő vezetett és ő nyomta a gázt, mondhatom, nem volt zökkenő mentes (úgy nekünk jöttek folyton, hogy majd kiestem .-. öreg vagyok én már ehhez :DD). Este pedig anyum eljött velem a kerti moziba (imááádom, a csillagos ég alatt a Balaton parton mozizni, tényleg jó!) és megnéztük az Éjsötét árnyékot, amit nagyon akartam mindig is, mert hát a rendező meg a főszereplő meg a téma és áá *-* Tetszett is! Aztán jött a szombat és fúúúúú. Megvolt, hogy aznap jövök haza, mert látszólag véletlenül, de közben direkt programokat szerveztem magamnak a hét elejére, hogy legyen kibúvóm, és hát nagyapám intézte a szállítást. De valami olyan csodálatos módon, hogy még órákat ültünk a tv előtt mert mást nem lehetett csinálni és még nem akart hazamenni, és közben kitört a balhé is, egy elég szép kis veszekedés formájában (hal a tortán.. vagy hab na). A helyzet rohadt feszülté, és végül szörnyen kínossá vált, és örülök, hogy eljöttem, csak anyukámat sajnálom aki ottmaradt. Végül is a lényeg, hogy egyszerre lett bűntudatom (amit elhessegettem), és ugyanakkor (most meg már bűntudat helyett is) ismét előkerült a düh, valamint az az érzés, hogy rohadtul megvetem az illetőt, és ezt nem nagyon fogom elfelejteni. Hát igen. Érdekes a helyzet. Aztán szerencsésen hazakerültem (L)
Úgyhogy mondhatnám, hogy egy nagy kalap fos.. De igaziból a péntek tényleg tetszett, tehát döntésképtelenné váltam. De mindegy, viszont én soha többet nem megyek le így, tényleg soha, mert nem fogok más kedvéért a saját nyaramból elcseszni időt, mikor aztán kiderül, hogy mintha értünk kellett volna feláldozni másnak a szabadidejét, pedig én aztán ezt rohadtul nem kértem :D Tudom, kicsit érthetetlen, de nem akarok a részletekbe belemenni, a lényeg, hogy utálomutálomutálom és kapja be (főleg a helyzetre értem ezt, nem egy személyre). HÁHÁ!