Ez volt ma egész nap. Néha még sírtam is picit, mert reggel 9kor arra kellett kelnem, hogy csörög a k*rva telefon, amire akkor éppen rettentő mérgemet zúdítottam rá, tekintve, hogy mégis hogy mer nekem itt hajnalban csörögni : D Mikor így is egész reggel azt hallgattam a félálmom közben, hogy apám a kutyákkal szarakodik az udvaron. Naja, de mint a telefonból kiderült, ez egy kicsit félresiklott, meg életükben először együtt szöktek el.. Szépen az irodalomtanárhoz átásták magukat a kerítésnél, aztán onnan ki az utcára és sipirc. Kerestük őket az erdő felé, meg a dombon meg minden, mert mindig arrafelé kószál el Maszat, de ilyen, hogy Kira is ment volna még sose volt. Aztán nem lett az egészből semmi, és délután négy fele már nagyon kétségbeesetten agyaltam, még az animemaratonra se bírtam figyelni.
Ekkor jött a mai talán 30. hívásom (agybajt kapok ha sokan keresnek, szóval már tényleg ki voltam), amiben anyukám közölte, hogy nyugodjak meg, megvannak a kutyák, mert a gyepmester befogta őket. Mondom, ok, vagyis mi?? Mint kiderült a drágák lementek a városba embert riogatni. Na most szerencsétlen járókelők megpillantották a két picinek nem mondható husky-t, hát képzelem.. Ezek meg bevetették magukat a Posta hivatal udvarára vagy mi, és szépen macskát hajkurásztak. A VÁROS KÖZEPÉN egyem a szívüket. A következmény a gyepmester és a rendőrség kihívása volt.. ^^" Szóval igen, tökéletesen sikerült csinálniuk az elszökést. Aztán meg, holnap reggel lehetett volna elhozni őket, de szerencsére nagyapám ismerte az egyik embert, vagy hogy, és így ma is ellehetett.
Persze a 7 ezer forint fejében, amit kiszabtak - cool. A legjobb, hogy mikor kiengedték őket, még akkor is szartak anyáékra, és ott is utánuk kellett futkosni, szóval, nagyon honvágyuk lehetett.
De a lényeg, hogy végül is a kaland nem végződött (annyira) rosszul, és ők jól vannak, és anya most még inkább elakarja őket hajtani a háztól, és igaziból hát na. Minden marad a régiben, csak egy elég érdekes napot hoztak nekünk össze~