de én megpróbálom ∞

Olyan kis melankolikus lelkiállapotban vagyok, vagy mi a szösz. Mondjuk két energiaital után, ez így is van rendjén, de hát akkor is. Ez azért, szóval na!
Aztán meg, ma is volt iskola és fú. Szar volt. De hát milyen lehetne? Őszintén: szar. Esetleg még fos is. De mielőtt tovább mennék a szépséges trágár szavak lejtőjén, idejében leállítom magam, és maradjuk annál, hogy nagyon ki voltam, mert 2 tanár képes volt rendesen órát tartani .-. Jó, tudom, ez most ilyen suli napnak számított, de basszus. Majd pont szombaton hajnalban fogok matekozni, főleg ilyen kis cuki szöveges feladatokkal, amiktől a fejem is megfájdul, ráadásul fel se bírom őket fogni : D tehát na, igen, pontosan csak azért is.
Amiről pedig még beszélnék (mondhatnám, hogy ha megengeditek, de kit álltassa, szarok bele igaziból - de kis kedves kedvem lett : o - ne vegyétek magatokra), az elég kivételes téma, mert személyes. Nem is kicsit, eléggé, de arra jutottam, ide leírom. Persze nem az egészet, meg nem mindent, de úgy na, tapasztalatból, meg, hogy mit is tanultam az esetből. Mert, hogy én szakítottam a barátommal. Furcsa leírni, mert talán két pillanatig tartottam tényleg annak, se előtte, se utána többet nem. Meg nem is fogom. Ami jó hír, hogy bátor voltam, önálló, és nem vesztünk össze. Az egészet két héten át tervezgettem igaziból, és úgy voltam vele, hogy amint lehet kivételezem is, ám közbeszólt egy cuki macska-egér játék, amely során tolódott a cucc. De végül csak összejött, és mivel így alakult, egy szünetben közöltem vele kerek perec a suliban. Ő pedig annyit mondott, hogy szerinte is így lesz a legjobb, mert mintha csak haverok lennénk. Aha, szóval neki is feltűnt ami mindenkinek - csodálatos. De aztán mondta azt is, hogy legyünk jóban továbbra is, én meg rábólintottam. Tényleg jobb ez így - bár nincs ilyesmiben tapasztalatom, de hát na. Aztán, hogy az én szerelmi életem, hogyan alakul tovább.. Megmondom őszintén, nagy valószínűséggel sehogy - de egyelőre nem is bánom. Azt hiszem, ez most így tökéletes!