Mármint nem úgy, hogy stipp-stopp magam enyém vagyok aztán csá : D Durva lenne, de végül is megvalósítható, kevés értelem nélkül, ergo pont nekem való. Még rímelt is! Ez már a totális hülyeség egy előjele. A véletlen kín versek.. Na meg, hogy nekem is kell a TV-ből olyan icike-picike barátok aminek szőrös a farka meg a füle meg a haja(??????)! Vagyis nem, csak na, cuki.
Szóval eddig asszem nem említettem, de tegnap voltam fotózáson. Igaziból mindig akartam róla írni, de volt egy olyan érzésem, hogy vagy nagyképűnek tűnne (és én rühellem a beképzelt nagyképű egós sznob és esetleg flegma picsákat, meg ezeket külön is, plusz még a raj gyerekeket : D), vagy pedig kiderülne, hogy tök szar volt, és akkor meg itt már beharangoztam de izgi meg minden, utána meg hazajövök, hogy fú de béna vagyok, elcsesztem, nem kellett volna. Szerencsére nem az utóbbi történt (:
Az egész pár hete kezdődött azzal, hogy mikor a tesi öltözőre vártunk, az egyik osztálytársnőm odalépett: Figyelj, egyik ismerősöm most akar portfóliót készíteni magának, mert elvégezte a fotós valamit (nem emlékszem, meg nem tudom mi kell ahhoz .-. szakma? képzés?), és modellkedhetnél (hú ezt rossz leírni, mert pont ez az egyik ami olyan egósnak tűnik .-.). Én meg így ingattam a fejem, hogy perszeeeeeeee. Elvégre ki utasítaná vissza? Valljuk be rohadt hízelgő dolog az ilyen. Aztán pár nappal később kiderült, hogy kiket hívott még el, és örülhettem, mert az egyik nagyon jó barátnőmet is <3 (Ramboooo). Szóval innentől kicsit feledésbe is merült a dolog. Nem is nagyon gondoltam, hogy tényleg meglesz tartva, és tényleg elmehetek majd, és hú, akkor tényleg engem fotóznak és azta-paszta. De olyan másfél, talán két héttel ezelőtt, a lány elkezdte egyeztetni az időpontokat, kinek mikor lenne jó, és, hogy hogyan is csinálnánk. Majd eljött a tegnapi nap amit kitűztek.
Igaziból nagyon izgultam xD Meg aztán pénteken itt aludt 2 barátnőm (Dryna és Ramboo *o*, és jött volna Ancsy is de megbetegedett : ( és ha véletlenül olvasná, ezzel kívánok jobbulást <3), és nyomattuk a filmes estét, aztán aludtunk kevesebb mint 6 órát és korán keltünk is. Együtt indultunk el itthonról, ők közben elmentek a buszukhoz (amit sikeresen lekéstek, de nem baj, mert állítólag az ABC-ben elhülyültek míg jött a következő, és vettek csokit is *o*), én meg go a városba unokatesómmal, mert neki kellett egy boleró (ami amúgy kurva szép! és mivel tudom, hogy te is olvasod, Szandra neked is szia :'''D ígérem erről leszokok, hogy itt köszöngetek .-.). Tehát, utána spontán ötlet felhozásával, vettünk egy halat is az üres akváriumba, de asszem ezért majd külön leírom. Majd mikor végre hazajutottam, már alig maradt időm az indulás előtt. Ezért, villámgyorsan összekészülődtem, de olyan szinten paráztam, hogy még a sminkemet se bírtam normálisan megcsinálni.. Majd bepakoltam a kedvenc ruháimat, a fél sminkes szekrényt, pár ékszert, és egy magassarkút.
Az ismerősömnél összekészülődtünk, átöltöztünk, kisminkeltem párat, mert tudok tus vonalat húzni, és ez manapság nagyon erény, majd vonakodva valakit küldtünk elsőnek - mi nem akartunk. Utána viszont megindult a csoport, és mindenki élvezte. Pedig mennyire féltem. De nagyon aranyos volt a fotós, folyton biztatott, hogy szépek vagyunk, meg ügyesek, és fotogének és jól csináljuk (bár szerintem ez nem volt igaz, csak azt akarta, hogy legyen egy kis önbizalmunk :''D), nem baj bejött. Igaziból egy 3-4 órán át tartott az egész. Kezdtük azzal, hogy álló képek szoknyákban (ilyen elegánsabbak), aztán jöttek az álló szélgépesek (ventilátor :''D), azt már a gatyás kinézetben. Majd a fekvő képek, legtöbbször gatyában szintén. Végül csoportképek, azt megint szoknyában. Tehát valahogy így. Mikor a másikat fotózták, hol néztük és közben sütiztünk meg pletykáltunk, hol pedig rohantunk átöltözni, vagy segíteni a másiknak ruhát választani esetleg felöltözni. Igaziból a vaku kiégette a szemem, és a lábaimat nem mindig éreztem, de nagyon jó volt tényleg. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a épek is jók lettek-e :'D Mondták, hogy ne erőltessük a mosolyt ha nem megy, inkább legyünk természetesek, úgyhogy én szinte egyiken se mosolygok nyitott szájjal (foggal). Ami pl anyám szerint negatívum, mert úgy normálisabb a gnóm fejem. Szóval szeretem anyát is <3 De remélem jók lesznek, mert örülnék, ha egyszer már belementem ilyenbe (főleg mert totál nem vagyok fotogén!), akkor legalább jól sikerülne : )
Most pedig felejtsük el ezt a bejegyzést egyszer és mindenkorra, mert ilyen is szerintem csak egyszer történt, de büszke vagyok, hogy nem futamodtam meg előle, mint általában, és igenis elmentem és élveztem, és innentől remélem a legjobbakat (mert három kártyányi fénykép készült, és csak lesz rólam is egy normális.. :'D).