Ebéd felé kezdődött. Egészen addig tűkön ültem, hogy legyen már vége a napnak. A történelmet szerettem első órában, meg is voltam vele. Aztán a matekot untam. Fizikán úgy 6x kaptam idegösszeomlást, nevetőrohamot és sírógörcsöt a tz felett (mindig hol sírok, hol nem, matek és fizika felmérőknél, így adom le a feszültséget :'D - a poén csak az, hogy a fizika tanár ma felvett minket webcamerával, és ha visszanézi otthon, hogy ki puskázott, azt is meglátja hogy az a hülye ott középen percenként nevet vagy sír mint egy őrült, és az úgy szerintem nem annyira előnyös..). Irodalmon aludtam - meg agyaltam mindenféle szuperizgifogalmamnincs miről (asszem átvettem milyen színű szájfényeim vannak, és gondolatban színsorba tettem őket, majd szelektáltam, hogy melyik 5 lehet a táskámban - mert nálam mindig van egy tucat - és melyik illene a mai szemhéjfestékemhez, a maradék gondolataimat pedig elpazaroltam arra, hogy egyszerűen csak ZORO *o*). Aztán angol jött, amin már kényszerfirkálást végeztem, és NAGYON untam. Utána német. Nem tudom mi van, de németen mindig beégek: az utóbbi két hétben akárhányszor felszólított fogalmam sem volt semmiről se :'D De igaziból nem érdekel - nem szeretem a németet, nem is vagyok jó belőle, és na, ez van.
Szóval ilyen szuperérdekes és imádnivaló (o te jó ég de szar órák voltak..) nap után, megváltás volt a hasgörcs ami ebéd közben fogott el a menzán. A hasgörcs már magában nem túl jó dolog (bár a némethez viszonyítva..), de mikor enni próbálsz a hasad meg úgy visszalökné, és akkor az asztal alatt ping-pongozol a gyomroddal, majd angry birds módra betaszítod a falatokat, az megint nem szerencsés. Ám az aranyos pocak bajok csak a kezdet volt: utána jött a fejzúgás (nehogy halljam ám mit pofáznak nekem), majd az izzadás (mert a hőguta télen olyan természetesen frissítő!), aztán az idegrángás (de jó mikor remegek, és nem tudom mitől - le kell állni az energiaitallal!), végül pedig hab a tortánként (mondjuk az ebéd krumplistészta volt, de részletkérdés - írnám, hogy lassan kötegszem magammal, de az már erőltetett lenne - jajj mert eddig ez kicsit se volt az : D - istenem de egyedi vagyok pff - jó ez már szánalmas) csak úgy pánikrohamom lett ahogy az összes egyszerre kezdett munkálkodni bennem/rajtam/velem stb.
Aztán meg elmentem matek korepra, ami miatt paráztam (mert én MINDENRE ráparázok), és hú, meglepő de túléltem.
És igen! Ezt én egy bejegyzésnek szántam. Problem? (megpróbáltam troll face-t vágni, de asszem az én arcom ehhez túl morbid; cuki na csak úgy van).