A szüleimet lassan a legújabb dilimmel kergetem az őrületbe. Kicsit már én is kezdem beismerni, hogy néha, mintha minden második szavam az lenne, hogy vintage.. Bár kitudja. De ha belegondolok, lehet benne valami. Elvégre anyával akárhova megyek, akármit látok, akárhogy legyen is, az első dolgom, hogy végzek egy kis összehasonlítás alapot a vintage-el. Legtöbbször ez valahogy a következőképp néz ki, mikor például teszem azt, anyával betérünk valami ruhaboltba, ahol ékszerek is vannak.

- Anyaaaaaa, nézd ezt a nyakláncoooot, annyira cool és vintage!
- Aha.
- Jujj és az a szoknya, totál vintage!!
- Aha?
- Wáow, ilyen felső kell, láttam tök hasonlót a weheartit-en, és abszolút vintage, ami most rettentő menő!
- Aha!
- Gyáá, látod ezt a fülbevalót? Bagoly/madár/rózsa (válaszd amelyik közelebb áll hozzád xD) ez most tényleg über király, muszáj megvenned, eszméletlenül vintage!!!

Anya erre mér nem is felel, csak leborult fejjel azon gondolkodik hol rontotta el. Kicsit sajnálom szegényt, mert valóban, ha bútort nézünk, ha házakat, ha ruhákat, ha cipőket, ha ékszereket, általában az a vége, hogy vagy totál vintage ergo kell nekem~ Vagy pedig, hogy ilyet láttam a weheartit-en v. lookbook-on, ergo szintén kell mert rohadt cool : D
De mivel szegény azt se tudja, mit jelent ez a dolog, ezért ma egy tanfolyam alá vetettem: mutassuk be a szülőknek a vintage stílust! Először videóztam, aztán képeket mutogattam, hol ruhákat, hol lakberendezést, majd közben megemlítettem neki, hogy igen, én is szeretnék karácsonyra, egy égősort a szobámba mert nagyon király higgye el :$ De sajna ő erre azzal felelt, hogy giccses, viszont láttam a megviselt arcán, és a - fáj már a fejem a sok vintage-től mondatai mögött, hogy be kell adnia a fejét, mert sajna az édes pici egyetlen lánykája egy időre végleg elveszett a stílus bugyraiban, és egykönnyen nem kászálódik ki onnan, de ha mégis, akkor aztán jajj, mert lesz újabb, még idegölőbb és ha lehet drágább aktuális hülyesége..: D