Nos a mai napnak csak a fontosabb tényezőit írom le, mert a többi úgyse számít. Igen bumm bele a közepébe - mert miért ne?

Kémia óra: hát ja ezzel kezdődött ez a "gyönyörű" pillanata az életemnek.. Legalábbis ma. Én eleve suliba menet tudtam meg, hogy hoppá, volt házi. De mit lehetett tenni? Lemásoltam szépen. Aztán elkezdtem bújni a füzetet, mert tudtam, a tanár ma beváltja azt az ígéretét miszerint felelünk. Úgy éreztem felesleges a mögé bújnom, és a lelkiismeretemet elcsitítanom azzal, hogy ugyan már egy dinka. 36 emberből csak nem téged hív ki! Mert ez hülyeség, mivel mindig van egy ember, aki pont a 36ból kikerül, és lehet, hogy anno ő is e mögé bújt, de az elmélet itt megbukott.. Azért becsengetéskor reménykedve tekintettem a plafon felé, mintha a mindenhatót szuggerálnám a szememmel, hogy kíméljen már meg. Közben elsuttogtam az ezentúl tanulok és jó gyerek leszek imáimat, csak ments ki innen, aztán megfeszült figyelemmel követtem az eseményeket, amelyek hirtelen beindulni látszottak. A tanár bejött és tényleg feleltetett. Megkért egy lányt, hogy mondjon egy számot 50 között. Magamban újra esdekeltem, hogy semmiféleképpen ne 16 jöjjön ki akárhogy osztják és szorozzák, mert az biza én lennék. A tanár mit tett? Elosztotta 3al.. Pontosan nem tudom mennyi, de tizenhat egész valaminek felelt meg. A tanár mintha csak érezte volna a 16os és 17es számú emberke szenvedéseit lassan tagolni kezdte, hogy naa, ezt merre kerekítsük.. Az idegbaj kerülgetett, és a halálfélelem, mikor is benyögte, hogy ez már 17. Hirtelen a barátnőm karjaiba vetettem magam megkönnyebbülésemben, de ezt a tanár kiszúrva, gyorsan tett róla, hogy elszálljon a pillanatnyi fellélegzésem: - Nem csak egy ember felel majd. - és szemeivel szinte áthatolt rajtam. Na ja, biztató. Innentől szó szerint f*stam. de nem csak én.. Szerencsétlen barátnőm aki utánam van a névsorban és aki most ott állt, nem kapott jó jegyet.. Aztán kihívott még valakit.. Ő se kapott jó jegyet.. Aztán mondta, hogy addig feleltet amíg egy normális jegy nem születik. Erre már sziszegve nyögött fel az osztály, hogy a jó tanulót hívják már ki, mert a hülye is tudja, hogy készült, és érti az anyagot, csak éppen nem vállalja be a felelést, nehogy véletlenül megmentse 35 társát.. De aztán mégis őt hívták ki, jelesre felelt, majd a tanár végre lenyugodott, és tovább mehettünk az anyaggal..

A nap másik fontosabb pillanata a délutáni könyvtáros társasjáték formájában jött el. Barátnőm és én kontra két fiú osztálytársam kontra alattunk járó lányok. Hát: megnyertük..: D Mondjuk szoros volt a menet, és mindenki ügyes volt, de azért újra bizonyítottuk, hogy - már bocsi fiúk.. - a lányok a királyok. Ennyi : P Kaptunk cuki szivacsmatricát-cuki füzetet-és cuki könyvjelzőt. Egyszóval minden klappolt, és utána végre haza is indulhattam.

Napom fontosabb momentumai itt ki is merültek. Köszönöm a figyelmet!