Hát én nem is tudom mit mondjak.. Érdekes napoknak néztem elébe. Kezdjük mondjuk 2 nappal ezelőtt.
Kriszta drágámmal elmentünk a városba tegnapelőtt, hogy vegyünk neki cipőt. Minden jól ment, csak hát az egyik boltban akadt egy kis gond.. beléptem és a lopásjelző egyből pittyegni kezdett. Ezt már megcsináltam egy másik boltban is bemenetnél. Fene se értette, azóta direkt kiválogattam mindent ami esetleg pittyeghetett volna. Tehát úgy tűnik valami magával a táskámmal van, mert folyton amiatt bepittyeg, épp ezért többet azzal se megyek vásárolni. Igaziból nagyon vicces és kissé kínos is, mikor ilyesmi történik, de az eladók mindig megértőek és kedvesek, és sose az megy, hogy akkor én biztos loptam valamit :'D Hát igen, ahhoz túl tüneményes az arcom - amúgy se tennék ilyesmit soha, nagyon elítélem.
Aztán tegnap Szandrával indultunk útnak balatonalmádiba. Ez úgy kezdődött, hogy ő ott akart találkozni egy netes barátnőjével aki éppen arra nyaral, mi meg egész közel lakunk a Balatonhoz tehát akkor go. Felbuszoztunk Veszprémbe, ez könnyen ment, hiszen mindig oda szoktunk járni vásárolgatni,  így az utat ismertük, meg a pályaudvart, meg a többit. Innen ültünk fel a Balaton felé tartó járatra. Ekkor jöttünk rá, hogy fogalmunk sincs hol kell majd leszállni :'D Mikor beértünk az említett városba, akkor minden megállónál hezitáltunk szinte, végül az egyiknél megpillantottunk egy strandot, így leugrottunk gyorsan a buszról. Kiderült, hogy éppen a megfelelő helyre érkeztünk, és jó, hogy nem maradtunk fent a járművön :D Itt vallotta be nekem unokatesóm, hogy nem hitte volna, hogy sikeresen megtaláljuk.. Enyhe szívinfarktus után, már élvezhettük is a pancsolást. Isteni volt a víz! Kellemes, épp eléggé meleg, számomra könnyen megszokható. Nagyon örülök, hogy elmentem. Viszont ami kiakasztott minket: kedvenc picsagatyám vettem fel - nyár van legyünk ribancok! x) - és hát ne tudjátok meg mennyi dudálást, meg füttyöt, meg megjegyzést kaptam már megint.. Pedig nem mondanám magam szépnek, de manapság egy talán kissé mini ruhadarab és ez lesz a helyzet. Szandra is mesélte, hogy nap mint nap ilyesmiket él át, és megmondhatjuk őszintén: bár jól esik a lelkünknek egy idő után már kissé idegesít minket, lol.
Majd a mai napom. Korán keltem, mert anyáék közölték, hogy a diákmunka végett még be kell rohannom reggel 7 óra után valamikor a suliba egy bizonyos igazolásért, mely azt mutatja, hogy jártam rendesen a tanításra. Eléggé paráztam, mert kisebbségi komplexusom van (ami abból áll, hogy nem merek idegenekkel beszélni, köszönni ismerősöknek, bemenni egyedül boltokba, vagy idegen helyekre, és egyéb parázós hülyeségek..). Az évek alatt sokat fejlődtem, tehát már simán elmegyek egyedül vásárolni, vagy éppen megmerek szólítani tanárokat, esetleg idegeneket, hasonlók, de továbbra is eléggé pánik rohamot kapok az ismeretlen helyzetektől. Szerencsére a suliban minden tökéletesen ment: a portásnő volt az igazgatóiban, akit jól ismerek., és akitől egyáltalán nem félek. Gyorsak megírta nekem a lapot, közben elcsodálkozott, hogy január 1 a szülinapom, meg megkérdezte hova megyek dolgozni. Kifele menet találkoztam egy most már a 4. osztályt elvégző fiúval is, akit mindig cukkoltunk meg, ő is engem, szall na jó viszonyt ápolunk szerintem. Így rácsodálkoztam, hogy hát te még itt is vagy? Erre ő, hogy ezt nekem is mondhatná - és ez igaz xD Aztán gyorsan megbeszéltük, hogy neki ilyen ügyeletre kell bejönni, én meg dolgozni megyek, azért jöttem még be utoljára, majd el is váltunk mosolyogva. legalábbis ami engem illet, mosolyogtam :) Apa a végén hazahozott, és még a nagy kánikula előtt elszaladtam, a kutyákkal 8 óra körül hátrafelé - vagyis az erdős részre. Jól viselkedtek és rettentő aranyosak (Y) Egyszerre viszem a kettőt, néha meg is csavarodom, de biztosan komikus látványt nyújthatok :D Főleg mikor Nils hisztizni kezd, és lefekszik spontán, Maszat meg rendületlenül húz előre. Na az aztán szép.
Most jelenleg még itthon tartózkodom, de hamarosan indulok anyáék munkahelyére, mert ma kötöm meg a diákmeló miatt a szerződést. Elég érdekes lesz jövőhéttől dolgozni, de azt hiszem egyszerűbb ha idén elkezdem. Szóval drukkoljatok! Kell a pénz. ;)