A csillámot hányó égi víziló rá a tanúm, hogy én már két héttel ezelőtt is leültem bejegyzést írni. És csak írtam, és írtam, és írtam, és töröltem az egészet mert valahogy nem jöttek jól a gondolatok, mármint ha tudnak egyáltalán rosszul vagy jól jönni. Most sem vagyok benne biztos, hogy publikálom ezt a bejegyzést, de hát végül is k*rvára tökmindegy. Igen, én még mindig azt hiszem, hogy a trágárság vicces.

Na szóval, tehát, ami azt illeti - igen, mióta eltűntem, a nyelvtan készségeim továbbra sem mutattak javulást. Sebaj. Az érettségim egészen jóra sikerült (420 pont, többen megemílették, hogy gratulálnak de mekkora kis füves r*banc vagyok pls). Ezután felvettek régésznek az első helyemre, szóval az ELTE-re fogok járni és hűha. Örülök, meg félek, meg félek, meg félek és félek is. De azt hiszem, ez így normális. Annyi biztos, hogy nagyon várom. Azzal tudok majd foglalkozni amivel szeretnék, és remélhetőleg megismerek új embereket és megtapasztalok új dolgokat.. Jaj ez így olyan rohadt klisésnek hangzik, de a francba is, tényleg szeretnék ilyesmiket átélni. Valamint a nyár végén költözhetek fel Pestre *--* Vagy így vagy úgy (oh ha valaki van fent az égben, kérlek, vegyenek fel koleszba is, hogy ne kelljen csöveznem, mert nincs semmi pénzem albira albérletre, kérlek). Anyának amúgy mindig viccesen megjegyzem, hogy örüljön, hogy Pestre megyek, ott még válogathatok is a hidak közül, hogy melyik alatt szeretnék élni. Erre válaszolta egy barátom, hogy ráadásul mindegyiknek két vége is van. A lehetőségeim közelítenek a végtelenhez. Hát igen. Bebiztosítottam magam. Az életben mindig fontos előre tervezni. Napi bölcsesség 0.1.

A nyáron amúgy szinte végig melóztam/melózok. Ma kezdődik az utolsó hetem abból a gyönyörű nyolcból, ami alatt a kinti 30 fok ellenére is hősiesen bírtam a gépek közötti 45-50 fokot. Imádok gyárban lenni, tök vicces, nem kell szaunára költened, és három műszak mellett még fogyni is fogsz. Na meg, végül is egész jól keresel, nem a körülményekhez képest, csak úgy az addigi nagy büdös semmihez képest. De aztán kormány bácsi úgyis levon szegény diáktól is 16% jövedelemadót, szóval igaziból b*sszák meg.

Összességében ezért sem volt sok bejegyzés. A munkában például érdekes dolog alig történik. Többnyire ülök egyedül egy gépnél, ami ha éppen jókedve van, akkor csak 5x áll le aznap és így csak 5x kell karbantartóért rohangásznom. Közben néha hallgatok zenét, vagy iszom a 10 perc alatt felmelegedő szódámat, vagy beszélgetek Pali-1-2-3-4-5-tel attól függően, hogy aznap melyik ventilátort kaptam meg (nem túl kreatívak a névadásaim, de nem baj, mert 10ből 9x úgyse kapok ventilátort). Ha meg éppen hétvége van, akkor például eltervezem, hogy haverozom vagy bulizom (helyette amúgy a múltkor lebetegedtem és széthánytam magam, azután pedig az angol unokahúgommal kellett babás videókat nézegetnem és szereznem neki a youtube csatornájára követőket mert teljesen rádepizett arra, hogy még nincs neki 700, hanem csak 4). Yep, ez az életem.

Hamarosan viszont gólyatábor, és akkor aztán nagyon fogok bulizni, de kevésbé mint a banketten, ahol amúgy nem betegség miatt hánytam. Esküszöm, hogy van egy barátom, aki mindig bekeveri valakinek a piákat, és most én voltam az a valaki, szóval na. Nem tehetek erről. Egyébként később mesélték, hogy miután engem hazacipeltek, elkezdtek gyülekezni a rókák és elvitték a sörös dobozokat (egy erdőben volt a bankettünk és máig nem tudom miért kell egy rókának sörös doboz de elég swaggg), én pedig anyukám előtt sóhajtva megjegyeztem, hogy milyen szívesen láttam volna őket. Erre anyukám bölcsen felelt: "Oh kicsim, láttál te aznap este elég rókát. És sajnos mi is." Köszönöm anya! ---> Egyébként nem vagyok büszke rá, de ha siránkoznék rajta se változtatna semmin haha. Amúgy is egyszer élünk... Lóf*szt, tuti van reinkarnáció.

Ez most megint akkora f*szság lett, hogy muszáj publikálni.
Tudtam én, hogy képes vagyok rá! Látjátok, csak akarni kell.
Napi bölcsesség 0.2.

Kedvenceim. Máig fáj a szívem, hogy nem mentem el
a koncertjükre Művészetek Völgyén. Na majd legközelebb!