A drámai alcím után azért megjegyzem, hogy talán túlélem ezt az időszakot.

Mindjárt karácsony, és ezt nem azért ismételgetem, mert annyira várnám. Vagyis várom, de ennek semmi olyan oka nincs ami ténylegesen a karácsonyhoz köthető. Csak simán várom mint a hétvégét. Hogy aludjak. Rá kellett jönnöm az utóbbi napokban: gyenge vagyok - napi 6 vagy kevesebb óra alvás, és a szemeim alatt megjelennek a természetes füstös sminkem sötét kontúrjai meg elkezdem érezni a Föld édes gravitációját, ami bármilyen tevékenység és pozíció közepette képes lenne a földre rántani. Egyszóval olyan vagyok mint egy mozgásképtelen élőhalott.

Mindig mindenki mondta, hogy a negyedik év halál durva lesz, meg hasonlók. Oké, kemény, oké, kell tanulni, igaz. De nem ez a legnagyobb baj, hanem, hogy tényleg nincs idő semmire. 4 éve például hétköznaponként még összefutottam a barátaimmal és nyakunkba vettük a várost. Manapság mindenki rohan haza aludni, tanulni vagy sorozatot nézni (az egész osztályom The Walking Dead, Game of Thrones és American Horror Story megszállott, de sokan csapnak még a listához két választott variációt pluszba - ez amúgy nem annyira pozitív, tekintve, hogy múlthéten az egyik kedves csaj már hétfő reggel elkiabálta a TWD évadzárójának legnagyobb létező k*rva spoiler-ét, aminek eredményeképp majdnem öten ugrottak neki egyszerre).

Na meg aludni sincs időm. Blöá suli.

Viszont tök pozitív, hogy ma egy icipicit esett a hó. Tudom, hogy jobbat meg többet egyelőre nem fog produkálni drága Holle anyónk, de a lelkemet ez a kevéske is megörvendeztette így egy fáradt délutánon. Most pedig megyek és fetrengek egy sört sort, mert később még vár rám pár kellemes feladat. Értitek. "Kellemes". Szépen definiáltam az emelt töri esszéket. Hiába van keddenként csak négy órám (áldom a Teremtőt!), ha egyszer szerdán 6+emelt+táncpróbák (na ez viszont csúnya húzás volt az égiektől).

Egyébként olyan izé panaszkodni, mikor szegény unokatesóm (jajj de szeretem, szívecske) a "mit kérsz karácsonyra?" kérdésemre rávágta, hogy átmenni a vizsgáin és túlélni a vizsgaidőszakot. Anyukámnak elpanaszoltam ezt, hogy hát így én most mihez kezdjek, mire ő bölcsen és éretten megnyugtatott, hogy az ajándékra szánt pénzből majd megpróbálunk véghezvinni egy kis megvesztegetést a cél érdekében, hiszen Magyarország egyébként is a korrupció melegágya, és végre nem tűnnénk ki az átlagemberek közül. Bocsánat, mostanában elkezdtem követni a politikát, ami felér egy instant agyf*sszal. De a franc tudja, ez az egész megint olyan körülményesnek ígérkezik..