Nem szoktam ilyet csinálni, mert általában nekem "minden mindegy" meg nincsenek ilyen konkrét terveim, de idén ez máshogy alakult. Szóval ha már ez a nagy harci helyzet, akkor gondoltam lehetne belőle egy bejegyzés. Vagyis abból, hogy mit is szeretnék kapni. Tudjátok, karácsonyra. Mini kívánságlista.

Először is nagyon, nagyon, nagyon szeretnék versesköteteket. Az a helyzet, hogy anyáéknak is van könyvgyűjteménye, de azt főleg horror és krimi regények teszik ki. Félre ne értsetek, imádom őket, de a lelkem eladnám pár verseskötetért. Jöhetne Ady, Radnóti, Petőfi, Baudelaire, Kosztolányi. Utóbbitól Esti Kornélt is elfogadnám, és ha már Kosztolányi, akkor egy kis Csáth Géza is jólesne, mert az az ember egy zseni volt és pont. Aki pedig érti a két személy közti összefüggést, annak piros pont :) Vagy kifejezetten kortársköltészetben is tudok említeni műveket: Dalok a magasföldszintről (ugye Simon Márton), vagy Atlasz bírja (Pion István). Jajj és aki mostanában még nagyon érdekel, az Szilágyi Domokos. Juhász Gyulát pedig csak azért hagytam ki, mert tőle már beszereztem egy kötetet, hála drága nagymamámnak.
Egy új telefon sem tenne rossz szolgálatot, mivel a jelenlegi sony-m egy rakat k*ki. Felhívni se tud senki, én se senkit, egyszerűen bekrepált, bár Isten a tanúja, szépen kibírt másfél évet. Szóval kinéztem valami komolyabbat, és megbeszéltem a családdal, hogy egy közös pénzösszedobás keretein belül nem kaphatnék-e karácsony-szülinapra egy Huawei Ascend P7-et. Természetesen fehérben. Fehér telefon buzi vagyok.

Tudjátok, néhány nőnél valami bekattan tizenévesen, és egyszerűen a lábbelik megszállottjaivá válnak. Na velem ugyanez történt pár éve, és azóta is lelkes cipőgyűjtögető életmódot folytatok, aminek anya kicsit sem örül - nem csodálom, drága mulatság. Konkrétan én ugyanezt a cipőt néztem ki és szeretném megszerezni, az egyetlen pedig ami közénk áll, az az ára. Ha egyszer megkapom akkor majd Drágámnak hívom. Ez pedig egy beszélőnév hahaha. Amúgy irtó kényelmes, és nem tudom, számomra olyan klasszikus hatást kelt, szóval szerelem.
A második képen egy fejdísz(?) látható. Azt hiszem. Mindegy is hogyan nevezem, a lényeg, hogy fétisem van rá és akarom. A virágkoszorúk után amúgy is ez lesz a következő nagy durranás, én a fél kezem rámerném tenni. De nem csodálkozom: érdekes, elegáns, mégis kicsit (számomra legalábbis) bohém. Szóval imádom, szeretném, akarom (ismétlem itt önmagam kapzsin).

Eddig soha nem voltak ilyen nagy nyakláncaim, ennek az oka pedig egyszerű. Kicsit mindig soknak éreztem őket. Főleg az aranyláncokkal (tudjátok amik tényleg ilyen nagy lánc kinézetűek) ápoltam ilyen kapcsolatot, de kis köves társaik sem menekülhettek elgondolásom elől. Ugyanakkor pár stílusban és összeállításban le tudtak nyűgözni, de mégis, én magam sose nyúltam értük. Na most ez egy picit változott, bár láncos nyakláncot továbbra sem vennék fel - az a fura, hogy ettől még tetszik csak magamon nem bírom elképzelni. Ugyanakkor ezek, a kissé (nekem) múltat idéző, sok köves darabok nagyon-nagyon tetszenek, enyhén a gallérokra (és a galléros nyakláncdivatra is) emlékeztetnek, és ahww.
A virágos fajta meg személyes kedvencem. Komolyan, a virágokat nem lehet utálni. Vagy csak én vagyok ilyen lágy lelkületű, a franc se tudja. A lényeg, hogy amin ilyen csinos virágok vannak, azok a darabok valahogy közel állnak a szívemhez. Egyébként ami miatt most rászántam magam, hogy igenis szeretnék ilyen nyakbavalót, az a szalagavatóm. A fekete ruhámhoz, amit nagy nehezen kiválasztottam, iszonyú jól mutatna valami nagyobb nyaklánc. Ha pedig már ilyesmi, akkor ezek a fajták a favoritjaim.