Miért érzem egyfolytában azt, hogy kifutok az időből? Költői kérdés. Mert kifutok.

Szombaton nyelvvizsgázni fogok és egyelőre ott tartok ami a lelki felkészülést illeti, hogy wtf omg wtf, és sajnos az angol tudásom is ennyinek érzem. Ami szerencsére nem lehet igaz, mivel nyár eleje óta járok külön tanárhoz és küzdök, hogy legyen valami. Ennek hála elég sokat fejlődtem - aminek nagyon örülök - és egy kis büszkeséggel tölt el, bár mindig ott van bennem a tüske, hogy semmi sem elég jó. Mint mikor töriből négyest írok, vagy ötöst de mondjuk az esszém 12-ből csak 8 pontos lett (igen, nagyon komoly problémák!!) és kicsit lélekben összeesek. Erre persze mindenki kiakad, hogy kussoljak, és örüljek a jó jegyeknek. Amúgy igazuk van, csak pár dologgal kapcsolatban annyira rohadt maximalistának érzem magam (pedig amúgy meg a világ lustája cím tökéletesen illene rám).

Matekból lennék ilyen rohadt önérzetes, de abból természetesen nem vagyok. Az érettségi miatt viszont nem hanyagolhatom el. Készülni kell, és kész. Olyan ez, mint mikor idén először elcsodálkoztam, hogy "Jézusom, én most tényleg szoktam tanulni". Amúgy nem jellemző rám a zsenilét (enyhén fogalmaztam), de amit eddig, 3 év alatt számonkértek tőlünk a gimiben az (néhány kivétellel persze) tényleg nem volt egy megterhelő feladat (kivéve a kémia, brrr). Persze ezt utólag sokkal okosabban átlátom. Ilyenkor szokott örülni a fejem, hogy tizenkettedikre megértettem a tizedikes matekot és de jó. Hiába mondják a többiek, hogy már nem ott tartunk, én örülök az apró sikereknek is - hahaha :D

Ha pedig a tételekkel nem lenne elég bajom (van), a folytonos kérdések mindenki felől, hogy hova szeretnék menni és mit szeretnék tanulni csak nem hagynak békében. Erre én viszonylag határozottan felelem, hogy régész szak, másodiknak meg történész szak. Ez a határozottság persze csak azt próbálja elrejteni, hogy nem merek hinni az egyetem+én=siker képletben. Pedig hit nélkül nehéz lesz. Ha én nem gondolom, hogy bejutok, akkor nem is fogok. Nehéz ügy ez. De mi az ami könnyű? Szóval ehhez az egészhez például jól jönne a nyelvvizsga, és vissza is tértünk a bejegyzés elejéhez.

Megyek is és átrágom magam egy újabb szóbeli témakörön. Csak előbb nézek valami filmet. Meg eszek egy picit. Meg hallgatok zenét. Meg megtanulok operát énekelni, olajfúró tornyot üzemeltetni, a világ összes algebráját és persze levezetni egy teve szülését. Nem lehet elsietni az életet. Na meg pihenni is kell a szegény diáklánynak.

a tejút hevert a lábunk előtt és a mellemet fogtad
arra kértél, lennél-lennél, én meg hogy sokkal jobban