Moziélmény
Azt hiszem bőven elfogult vagyok, de amiben Leonardo DiCaprio szerepel, az nekem már egyfajta biztosíték arra, hogy jól fogok szórakozni.
Nagyon szeretem ezt a színészt, mert a filmjei legtöbbször elvarázsolnak. Ott van például az Eredet, amit zseniálisnak gondolok, és megunhatatlannak tartok. Körülbelül többórás transzban voltam a vége után, egyszerűen annyira megmozgatott az egész elképzelés és alaptörténet. A nagy Gatsby szintén örök kedvenc maradt. A látványvilág, a zenék (Lana Del Rey <3<3), és a színészek is lenyűgöztek, a hangulatát pedig imádtam. A Kapj el, ha tudsz! sem ábrándított ki - csak hozzátett rajongásomhoz. Ez pedig csak pár alkotás, amiben szerepelt.
Ezek után gondolom már nem meglepetés, hogy tegnap alkalmam nyílt eljutni A Wall Street farkasa műre is, amihez megmondom őszintén, hatalmas reményeket kötöttem, és csak remélni tudtam, hogy nem kell csalódnom - mivel az előzetesét egy kissé unalmasnak véltem.
De nem kellett! A kb háromórás játékidő tűnt az egyik legelrettentőbb oknak, mondván biztosan unni fogom, mivel pár kritikát olvasgattam már, és azok mind azt bizonygatták, hogy csak-csak ellaposodik közben. Azonban nem éreztem így, egyetlen egy rohadt percre se. Mindig adtak éppen valamit, amit elrágcsálhattam magamban (a nachosom mellett).
Először is maguk a poénok. Nem mondanám, hogy tipikus kisarkított vígjátékelemekkel dolgozott volna a film, számomra sokkal inkább egyfajta talán túlzott, de mégis életszagú elemeket hozott, melyek nagy része a párbeszédekben jött elő. Szinkron ide vagy oda, mind nagyon a helyén volt! A mozi nem egyszer tört ki hatalmas kacagásban, volt, hogy már könnyeztem a sok baromságtól, amit csak úgy a képünkbe nyomtak, teljesen spontánul, teljesen tökéletesen.
Mindezt pedig azért a jól összetett karaktereknek is köszönhetjük, akikhez hasonlóakat talán mi is ismerünk a valóéletben, mégis megunhatatlanok. Ahogy a színészi játékokban sincs semmiféle kivetnivaló.
A cselekményt rengeteg, ismétlem rengeteg hedonizmusra jellemző jelenet ékesítette. Anyukám véleménye (akivel többek között megnéztem) az volt, hogy ez vígjátéknak és pornónak is tökéletesen elment (ehhez képest életrajzi dráma a műfaja - és ezt az oldalát is láthattuk). Momentán a 16-os karikát nem értem, lehet, hogy a mai fiatalok már mindennel képben vannak, de én azért tettem volna egy 18-ast simán (pedig aztán nem vagyok prűd).
Valahogy úgy összegezném, hogy minden a helyére került, és ott tündökölt végig. Imádtam.
Többet igaziból nem terveztem írni, mert véletlenül sem szeretnék spoilerezni. De aki teheti, és van egyfajta nyitottsága az őszinte, és kissé talán már túlzó tartalomra, az nézze meg. Nekem mindenesetre iszonyatosan tetszett!
|