Velem azt hiszem mindig van valami aktuális cucc. Ez a bejegyzés is kissé összegzős jellegű lesz, mert vagyok olyan tündérbogár, hogy b*szok rendesen itt lenni veletek, és emiatt persze a színvonalat rontom ha. Most komolyan haragszom már magamra, asszem lassan leharapom a fülem is!

Tehát elsőnek.. Legyen a kresz. Tegnap levizsgáztam emberek! Megküzdöttem az időpontért, megküzdöttem a kérdésekkel, de csak átmentem elsőre. Előtte levő napokban még bulit is mondtam le miatta (na ez a nagyon durva), meg éjjel-nappal (Budapest; na neeem) nyomattam a gyakorló vizsgákat. De megérte. Mondjuk eléggé féltem az egészen, semmi ismerős nem volt, csak 14 idegen és a szintén ismeretlen vizsgabiztos, aki ki is nézett magának egyből, és a legnagyobb szorongásaim közepette intett, amit először megpróbáltam nem észrevenni, majd mikor hajthatatlanul "engem akart" továbbra is, odasomfordáltam végre. Közölte, hogy én vagyok a "kis segédje", vagyis az asszisztens, és olvassam fel a névsort, hogy úgy menjenek be az emberkék. Nagy nehezen sikerült is, ebben segített az akkor 5 perce megismert aranyos csajszi, akit valszeg soha többet nem látok de a szívemhez nőtt. Bátyám ugyan (könyörgésemre) elkísért, és várakozott velem, de amint lehetett ott is hagyott, én meg egyébként is besz*rinak születtem, szóval minden jól alakult. Végül gyorsan túlestem az egészen. Az elején izgultam, aztán a felénél ez elmúlt, és helyét a kétségbeesés vette át, mert azt hittem, hogy sokat rontottam. Aztán mikor kiírta, hogy átmentem akkor a tök néma teremben még az asztalra is sikerült rácsapnom egy nagyot görcsös örömömben, majd mentem is papírt aláírni, hogy szabaduljak. Vizsgabiztosunk (aki amúgy megkaphatná a "legaranyosabb hapika" kitüntetést is) csak vidáman közölte, hogy az asszisztensei mindig átmennek, és ekkor már én is vidáman bólintottam, hogy ja, ez így a sikeres vizsga után már szerintem is jópofa.
Majd a nap további részében kaptam csizmát (ami egyszerre bakancs-gumicsizma-rocker valami) amely a szegecses fétisérzéseim segít kompenzálni, mert (most készüljetek) szegecses (mim nem az???). Oh, és nagyon szexy virágos ágyneműhuzatot. Hónapokat könyörögtem egy olyan darabért mit néha leáraztak drágáról drágára, majd mikor végre a kezemben tartottam otthagytam egy sokkal olcsóbbé', hogy nekem az az apró virágos kell basszus mégis.
Oh, és amiért sokat készültem a kreszre, az oka az volt, hogy előttem lebegett, hogy majd ha átmegyek, kiírom facere és hátha lájkolja az, akit nem bírok, de a lájkjától megremegnek térdeim. Ja, lájkolta is. Szóval fuckyeah!! Még majd 50 ember társaságában. Komolyan, úgy éreztem, ez az egész lassan népünnepélybe csap át. Persze jólesett, de mi lesz így a forgalmikor, ha egyszer majd azon is sikeresen túl leszek.. Project X?

Az iskola is megyeget, végre nem állok bukásra bioszból, és ez boldogsággal tölti el a lelkem, az már kevésbé, hogy a jelenlegi anyagot nézve, még bőven lesz esélyem a pótvizsgához jutásra. A többi tantárgy nagyjából okés, különösebben nem panaszkodhatom, fizikából pl még sosem produkáltam ilyen jó átlagot eddig (na ez ijesztő). Ráadásul az iskolaújságban való tevékenykedésem végre haszonnal kecsegtetett: beküldték egy cikkem a Dunántúli Napló-ba (asszem ez a becses neve), ahol meg is jelent. Ez elég összetett dolog amúgy, egyrészt mert az az újság egy szenny (sajnálom, de nem tartom túl színvonalasnak), másrészt meg totál átírták az egészet - vagyis az egyik irodalomtanár lehetett az a suliból a tettes. Ennek eredményeképp kifejezetten tartózkodom az egésztől, és nem érzem ezt nagy dolognak, meg, nem is az. De a kirándulás, amiről készült a cikk, az tetszett hahaha. Meg nagymamám (talán életében először) nagyon büszke rám, neki sokat jelent a cikk, meg az a nyelvi bravúr amivel szerinte létrehoztam (vagyis amit az a rejtélyes irodalomtanár szőtt bele nagy lelkesen). Mindenesetre én meghagyom ebben a hitben, mert jólesik, hogy végre megdicsér valamiért.

Ahhoz pedig, hogy a napi "Dóri és nemlétező szerelmi élete" rovat se maradjon ki (lassan díjat érdemelnék, hogy mennyit írok erről a témáról ahhoz képest, hogy nincs is), elmesélem, hogy jártam.
Boldogságosan fedeztem fel, hogy egy srác, aki számomra egészen vonzó, elkezdte észrevenni a létezésem. Sőt, folyton beszédbe elegyedett velem, bámult engem, és hasonlók. Már régebben is csinált ilyesmit, de most kifejezetten aktívan. Aztán mikor először rám írt facebook-on, egészen megrémültem, hogy azt a rohadt élet, ez egy másik dimenzió lesz, mert ilyen emberek velem nem foglalkoznak! De ő továbbra is foglalkozott. Minden szépen is ment, kezdtem néha lopva azon agyalni, hogy talán.. Talán bejövök neki? Lehetséges? Ááá dehogy. Majd az egyik beszélgetés alatt megkérdezte, lehet-e egy kérdése. Ekkor már egészen kíváncsi voltam, onnantól, hogy bejelenti, ő egy láma sorozatgyilkos, egészen az "űrből érkeztem" dumáig mindenre számítottam, sőt belül talán egy kicsit érzelgősebb cuccra is. Majd a nagy kérdése a következőképp zajlott: rajzolok-e a barátnőjéről a barátnőjének egy képet. Na bumm. Egyből újra értelmet nyert az univerzum minden egyes történése, és lelkem végre megnyugodhatott, hogy hé, ez még mindig a mi világunk :D Aki ismer, az tudja, nem én lettem volna, ha nem erre megy ki az egész. Velem, mindig ilyenek történnek.
De tudjátok mit? Ez tök jó, az biztos, hogy unatkozni nem unatkozok.