Az a jó az emelt töriben, hogy miközben újratanulod azt a sok-sok-sok cuki dolgot, eszedbe se jut az esetleges nagyon idézőjeles """"szerelmi"""" bánatod, ami nem is az, de ez már lényegtelen.

Néha úgy szeretnék nektek kicsit komolyabban, kicsit személyesebb dolgokról, kicsit többet írni. De az személyes lenne. Értitek, a személyes dolgok személyesek lennének. Tapasztalat, hogy sajnos egy bizonyos határt meg kell húzni, bár jelenleg körülbelül leszarnám ha bármelyik ismerősöm idetalálna, mert úgyis ami a szívemen a számon, az életben is (sőt, ott sokkal jobban), szóval max duplán szembesülne a tényekkel haha.
Összességben mesélnék nektek arról milyen érzés látni, hogy valaki akiért odáig vagy, mással foglalkozik, hogy utána te egy wc-ben sírsz, és, hogy amúgy is sekélyes """""szerelmi""""" életed micsoda rosszabbnál-rosszabb pompásnál-pompásabb randik és ismeretségek színesítik. Na meg az árulás, az a legszebb dolog mind közül, de konkrétabban ezt se fejteném ki - és ez a baj.

Mindenesetre a helyzet azért korántsem ennyire drámai, mert hamarosan itt az iskola, és ha itt az iskola akkor időm se lesz szomorkodni, vagy nyűglődni, vagy drámázni (na jó, egy kis drámára azért mindig akad majd pár szabad percem). Jellemző, hogy csak akkor szenvedek igazán, ha éppen nincs semmi dolgom (vagy van, csak leszarom, mint pl ahogy az az előretanulással és a kresszel szokott lenni).

Szóval no para, itt a november, és akár felfoghatom úgyis, hogy hátha most majd történik valami. Igaz, hogy 5 éve így fogok fel minden hónapot az elején, és 5 éve semmi extra változás még nem következett be (bár az ízlésem javult, és egyre több pizzát eszek), de hát, ez van.

Amúgy az a jó abban, ha részegen sírsz, hogy másnapra el is felejted, a fájdalmat nem, de magát az adott pillanatbeli szenvedést bőven. Legközelebb már azt is megmagyarázom, miért hasznos kiugrani a harmadikról, csak figyeljetek! :DD