Az a lány vagyok aki;
Ősszel járja az utcákat és néha elmosolyodik magában a sok színes falevelen, az aznapi vicces eseményeken vagy csak valami Petőfi versen a fejében. Hosszú leopárdmintás ballonkabátját magán lógatva kissé csámpásan lépked, és egyik kezével esetleg görcsösen szorítja - vállán tartva ezzel - kedvenc fekete táskáját. Néha felhúzkodja a fekete nejlonharisnyája felett hordott combzokniját, és előfordul, hogy megigazítja a fülhallgatóit amikből irtó hangosan valami Lana Del Rey szám szól, miközben ő éppen Guns 'n' Roses-t dudól önfeledten. Eközben a haját ide-oda (és főleg a pofájába) csapja a szellő, és a kezében ennek ritmusára egy hádás zacskót himbál az új ruháival. És boldog, és elégedett és nem akar más lenni, vagy nem nagyon, vagy csak éppen akkor nem. De ha mégis, akkor se.

És ha már Lana Del Rey és Guns 'n' Roses..
Akkor itt egy indokolatlan Lorde szám. F*ckyeah.

Se füle, se farka.