Éppen úgy írok, hogy tudom, az ágyam menti fal túloldalán, bátyám szobájában csendben kockul a francia cserediákom.

Egyrészt nem akarom zavarni, mert jól elvan, és amúgy is tuti, hogy fáradt (meg igaziból ma már elköszöntünk így estére), másrészt pedig héé, én bírom, hogy ilyen :D
Bővebb magyarázatban: a tavaly adódó lehetőség ma érett be azzal, hogy délután, vagy késődélután fél 7 előtt picivel megérkezett a cuki buszocska pár francia és svéd tanárral, valamint 10 (5-5) francia és svéd diákkal - mi pedig Annával meglepő módon elsőkként ácsorogtunk ott két tanárunkkal és hamarosan beért Evi is, harmadik barátosnénk, de a többieknek még így se volt nyoma (apával nagyon meglepő módon - mindenhonnan fél napokat késünk - elsőként értünk volna oda, ha galád módon be nem előz minket az angol tanárom hahaha, nagy problémák). Szóval helló-helló, ki-kivel megy, és már hozhattam is haza Louis-t, akitől egyből meg is ijedtem pedig fiatalabb nálam és olyan aranyooos (ez lehet, hogy csak spontán anyai ösztönök előtörése), és ahh.
És szeret kockulni. Meg a Naruto-t, és a One Piece-ből ugyanaz a kedvencünk (erre mentek el az előlevelezéseink), de az életben kicsit hallgatagabb (vagy csak megszeppent - ergo k*rvára megijedt az ijesztő magyar fejemtől és hangomtól -> vagy csak a leopárdmintás kabimtól amiben úgy nézek ki mint egy szexy stricii), esetleg az is gátolhatja beszélgetésünk, hogy ő elég jól tud angolul én meg csak mekegek :D De megért. Meg én is őt. Csodálatos, bár csak akkor nyugodott meg a lelkem a kezdeti sokk (és családom általi kifaggatása) után, mikor végre rátudtam venni, hogy egyen. MERT NEM AKART ENNI! Fuck yeah. Falta a virsliket és megsimogatta az egyik kutyusom. Ez egy örök barátság kezdete!! Közben meg telefonon Annával tartottuk egymásban a lelket, mert ő is hasonlóan járt, csak az övé nem nagyon tud angolul és szótárakat cipekedve kommunikálnak, de megoldják, tök cukik. Ma nyugiban hagytam tehát drága Louis-t, de holnap megpróbálom jobban letámadni és többet beszélni vele. Ha elrontom a nyelvtant? Kit érdekel, majd körbeírom, és amúgy is, attól, hogy az angoltudásom kicsit selejtes, még nem fogok nem dumálni - főleg mikor tök aranyoos, vagány a stílusa, és szereti a Naruto-t. Pont. Mondtam már, hogy aranyos? (egyébként meg fiú)

Ja és ma írtunk cuki irodalom tz-t, ami önmagában is fosatós volt, hát még mikor 5 perccel doga előtt kiderült, hogy az évfolyamtársak csak az egyik doga kérdéseit szolgáltatták át nekünk, és én a másik csoportba kerültem, tehát csupa rossz dolgot tanultam meg... Elég para, mikor olyan versről kell elemzést csinálnod, aminek még a címe se nagyon rémlik. Még nagyobb para mikor órai homályos és kínzó emlékfoszlányokból, valamint két pillanatig tartó átnézésből fél oldalakat írsz a semmiről - amiben mindent a Himnusz és Szózat elemzésére vezetsz vissza, mert csak ezt tanultad normálisan, még azt is, ami amúgy nagyon nem az.

Mivel pedig ilyen nemzetközi hétszerűség van az iskolában, egészen szexy német srácok is mászkálnak közöttünk (és akkor még az ír, esetleges finn és svéd srácokat nem is csekkoltam), és osztálytársam azt mondta, lehet bemutatna. Csak kár, hogy a némethez vagyok a világon a leggyügyébb :D Ilyenkor sejlik fel bennem halványan az a gondolat, hogy a p*csába is miért sz*rtam én mindig arra a nyelvre?? Későbánat, ebgondolat.

Angolt kellett volna tanulnom. Bháááw.