Itt ülök holttengeres arcpakolással a fejemen, finom és forró teát szürcsölgetve, közben pedig felidézve első napjaim gyötrő emlékét. Na, ennyire nem drámai a szitu, bár tény, hogy én már így két nap után elfáradtam - definiálom: meghalooooook hhrrrrrrgggg.
A 11. egyszerűen csupa rossz ómennel indul.. Tanárcserék amikből vagy nem jövök ki jobban, vagy éppen sokkal rosszabbá teszi a helyzetem, németórák, amiket zsigerből gyűlölök, és persze aranyos emberkék, akiket néha addig ütnék, amíg lélegeznek (persze tisztelet a normális kivételeknek!). Csupa-csupa csoda az egész! Mondjuk az a része nem rossz, hogy újra láthatok pár embert akik hiányoztak, és, hogy végre nem én vagyok az egyetlen nyomi menzás az osztályból~~
Az órarend meg csak dob az egészen.. Tiszta keserédes. Most komolyan! Gimiben először végre valahára van 5 órás napom (még, mert annyit kavarnak, hogy szerintem jövőhétre feltöltik az üres helyeket yay), erre mit csinál a drága iskolám? Megnézi, hova is tehetné az emeltem.. Jól megvizsgálja, mérlegel minden lehetőséget, majd bumm beb*ssza a legszörnyűbb nap délutánjára. Mert nekem nem lesz elég kedden a nulladik tesi, az irodalom-biosz halálos kombó nehezebb angollal megspékelve és rühes némettel még kicsit megbolondítva (az ofő és a töri lesznek a nap elviselhető pontjai, ez az egy nyugtat) keverék, neeeem, nekem kell oda kettőtől fél négyig az emelt is. Kezdjük ott, hogy már tavaly is meg lett beszélve, hogy az legyen az utolsó év amikor nulladik tesivel sz*patják az osztályt, mivel több mint a fele bejárós és nem, k*rvára NEM ér be kezdésre, de teljesen mindegy. Egyszerűen fenomenális!
De azért nem hagyom magam legyőzetni~ Mindenkinek kitartást, én pedig sajnálom ezt az újabb értelmetlen bejegyzést, de jelenleg ennyire futja, és van egy olyan érzésem, hogy hétvégéig talán el is tűnök.. De ha túléltem az első hetes, spontán mindenhol bealvós tortúrát, akkor úgyis jelentkezem megint.

11.b GO!