Ahhhhw, túléltem mind a négy hetet, a pénzem fele már megjött anyukámék számlájára (ez olyan minta meg se jött volna..), a másik fele augusztusban érkezik, mivel az utolsó két hetet már júliusban dolgoztam, és ez ilyenkor így megy. Sebaj, addig sem költöm el (ez sem igaz, mert költők én a nálam levőből amit meg majd vissza kell pótolnom abból szóval yee). Tehát, mindent összefoglalva szabad vagyok! Kaptam dicséretet, hogy jól csináltam (mondjuk merték volna azt mondani, hogy szar vagyok.. na jó azért nem :D), meg megismertem sok-sok-sok embert, akik mind tudták már ki is vagyok anya miatt, és elég nehéz ilyenkor eltalálni, hogy kinek kell köszönnöm és kinek nem, mert a gyár fele elvárja az előzőekben említett okok miatt. Nehéz mikor mindenkit ismersz már, csak pont te nem tudsz erről semmit.
Összefoglalva a négy hét (így utólag csak, közben egyáltalán nem) gyorsan elszaladt és nem volt vészes. Ja, csak pl az utolsó napokban majdnem bealudtam mindenhol.. (gázos, mikor az utca közepén is képes vagy eldőlni) Nehéz mikor délutános vagy, mert délelőtt alszol, utána készülődsz, majd mész, dolgozol és este 10-kor megérkezel haza, ergo semmi (de kajak semmi) szociális kapcsolatod nem lesz a külvilággal, illetve annyi, hogy néha chatelsz (nem túl kielégítő..) meg esetleg a boltban az eladónak köszönsz, mosolyogva adod a pénzt, és tikkelsz rá a szemeddel, hogy kérlek baszki, hagy meséljem már el neked a jelenlegi életem, meg, hogy épp ki tetszik, és milyen rucit vettem, és az a csaj miért is ribanc és basszus, mert k*rvára nincs kivel élőben találkoznom ahhh. Aztán a mögötted levő is siet, így feladva rohansz tovább, hogy kettőre beérj, mire kezdődik a műszak. Na, azért talán ennyire csak nekem volt drámai :D Ha délelőttösnek osztanak, akkor pedig szabad a délutánod. Szabad, ha nincs bármi fontos dolgod, mert azt csak akkor tudod majd megcsinálni, következtetésképp: vagy rohangálsz össze-vissza, hogy intézd az ügyeidet, vagy a haverokkal futsz össze, de mindenképp semmi időd sem marad pl magadra, vagy, hogy pihenj. Mikor elmész reggel fél 6kor itthonról, és este 8-9kor érsz haza, az egy picit fárasztó tud lenni~
Most pedig (engedelmetekkel és anélkül is) belevetem magam az igazii nyárbaaa (mondja ezt az, aki sikeresen elkezdte már a meló utolsó hetén a kreszt, amit most egy hónapig nyomathat, ha akarja a jogsiját még tél - és a jeges utak - előtt.. mert így kevesebb az esély a halálos áldozatokra a környezetemben :DD) Tehát miközben próbálok majd átmenni szabályokból, nem elütni senkit sehol semmikor és hasonlók (kajak, magam nem féltem, asszem én vagyok a legvédettebb az autóban, de mindenki más jobb ha menekül), beiktatok majd egy kis strandolást is, meg pár bulit (kezdetnek a kerti partimat ahw, amiről anyáék még semmit sem tudnak, meg a vendégek egy része sem, de azért jövő héten lesz) és igenis kiélvezem végre (kezdetnek) ezt a júliust!
Ja, és persze, hogy pont a bejegyzés alatt hív az oktató, hogy majd hogyan lesz a vezetés.. Újra rám jött ez a halálfélelem :D A gyomrom, úgy 5 perc alatt aszott annyira össze, hogy rá se bírjak nézni a pizzára.. Nem, ez kamu, a pizzákat mindig megeszem, ők a lelki társaim <3 Meg minden mást is (erről jut eszembe, melóban a legtöbbeknek az az emlék marad meg rólam, hogy eszek - lehet, hogy azért mert csak enni láttak, de lehet, hogy azért is mert végig csak ettem haha).

Most pedig megyek, és ki is festem hatalmas lelki odaadással és orgazmusérzésekkel megspékelve a körmöm, nyugodtan, otthon, úgy, hogy előtte fél 12ig aludtam a szokásos fél 5 helyett muhahahahhahaha. Life is beautiful!