Letargikus vagyok, depis, gyenge és visszaeső. Semmi tartásom, és véletlenül sem oldok meg problémákat csak ülök rajtuk, és hagyom elhatalmasodni a kicsiket is. Szóval minden szokásosan szépen halad a végkifejlet felé, ami lassan egy komplett saját világvégével lesz egyenlő. Csak tudnám miért nem bírok normálisan viselkedni és reagálni a környezetemre, miért kell folyton ugyanoda kilyukadnom akárhányszor elszánom magam hősiesen (vagy csak spontán és szerencsétlenül). Egyszóval ismételten kijelenthetem, hogy semmi sincs rendben. Ami meg hülyeség mert ez így nem teljesen igaz, csak a plusz dráma mindig jól jön.
Példának okért ott a hétvégi buli, ami pár szempontból őrjítően és fájdalmasan jól sikerült (nem fizikálisan), másrészt pedig elvarrtam pár szálat némi sör és vodkanarancs között. Mint teszem azt a szilveszteri függést, hogy akkor mi most.., meg, hogy is van.., és egyáltalán hogyan jövünk ki és bármi. Túl az első találkozáson, amikor mindenki velem szemezett, hogy "na nézd csak, itt van, most mit lépsz?" (lő szuperkínos pillanatok), igaziból minden rendben zajlott. Valami csoda folytán pedig pár óra alatt eljutottam odáig, hogy minden szar ami bennem érlelődött eddig, lelkiekben le lett húzva a klotyón, és hivatalosan is elmondhattam, hogy egy életre túlléptem az egészen (vagyis, a probléma felén, mert az önbecsülésem még mindig foltozgatom szabadidőmben). Ez pedig jó. Csak ne lenne a csöbörből-vödörbe eset, ami velem már törvényszerűen mindig megtörténik hahahahha. De erre ne térjünk ki, ennyi lelkifájdalom egyszerre szerintem mindannyiunknak elég, bőven jó, hogy legalább egy része megoldódott.
A buli, a lelki szarjaim figyelmen kívül hagyva, ismételten hozott pár emlékezetes pillanatot. Például kiderült, hogy lehet alva hányni, ami nekem azóta is újdonság, de mindegy (am is, minden bulin elokádja magát valaki, és azt is hamarosan hagyománynak vehetjük, hogy zoknival törlik fel a nyomok egy részét). Amíg nem én leszek a következő áldozat, igaziból mindegy is.. :D A többi részletbe bele se mennék, mert "enyhén" nem voltam beszámítható, és amire emlékszem, vagy amit eszembe juttattak az is mind ilyen tipikus csináljunk baromságokat dolog. Meg egyébként is elkapott ismét a buli szelleme, tekintve, hogy "nekem már úgyis mindegy" alapon, meg se próbáltam visszafogni magam (éppen haragudtam a világra, és megpróbáltam így lázadni, nagyooon sikeresen).
Az iskoláról is ejtve pár szót pedig, éppen zajlik az emelt szint választás, ami engem olyan nagyon nem hatott meg. Ennek oka, hogy már év elején átolvasgattam mindent a témában és arra jutottam, hogy hát akkor én max töri emeltet fogok bírni. Így azt be is jelöltem, elv sok mindenhez jó lesz, az én terveimhez meg főleg, mellé pedig középszintű matekfoglalkozást választottam, ami megfelel egy ingyen korepnek (és az ilyen szegényes hülyéknek mint én, valószínűleg kész áldás :D). Szóval erről nem is akarnék nagyon mást mondani, amúgy sem érdekel annyira, lesz ami lesz alapon. Ellenben mindjárt év vége, és ez a gondolat már most egészen izgat.. Na nem úgy! (Kötelező perverzfej.)

Chatbe hamarosan mindenkinek írok!
..mindig el vagyok maradva..
Szörnyű helyzet owo De tényleg.