...hol nem volt, na várjunk csak! Hogy is volt? Szerintem egészen pozitív dolog, hogy igaziból nagyon sok mindenre emlékszem. Igen. Éljen az ötvenszázalékos kínai pálesz, ami kicsit sem ütött ki ááá. De végül is visszafogtam magam, tényleg, gondoljuk csak át.. Volt ez, aztán sör, mert a fiúk imádják itattatni velünk (most kajak, ez életük célja, minden csajt megkínálni a sörükből :D), meg martini, mert azt meg a csajok szeretik, aztán vodkanarancs nagyon felöntve, de az elején kicsit keményebben is szénsavas málnával(??), áfonyás nem is tudom mi, ami iszonyat finom, és persze pezsgő. Ha belegondolunk, nem is ittam mindenből pedig, de sebaj, ez is eléggé elintézett.
Imádom mikor elkap a buli heve. Nálam fokozatok vannak ha ivásról van szó: először csak ízlelgetek és áh, nem lesz bajom, nem iszok sokat. Pár pohárral később jön a nevetőgörcs: mindenen nevetek. Mindenen. Utána következik a bűntudat, aztán elkezdek józanodni. Ha itt még iszok rá, akkor ismét nevetés és így folytatódik tovább. De most nem ittam, úgyhogy miután közöltem mindenkivel mekkora r*banc vagyok, eléggé kitisztultam. Ami azért sem árt, mert totál elvesztem az egyensúlyérzékem, meg mindent ki- és magamra öntök ilyenkor haha. Király vagyok :D Na nem mintha akkora piás lennék, de ha néha-néha belekeveredek valami ilyesmibe, az elég drasztikus. Ugyanakkor végre volt önuralmam és nem tettem semmi überbrutál megbánható dolgot. Oké, totál hülye voltam, és persze, hogy égő mikor félig ittasan pofázok hülyeségekről, de ez ahhoz képest, amik általában vannak, semmik. Ez meg így megnyugtató.
Mondjuk még most is rejtély, hogy ki a tököm vérezte össze a törülközőt? Még jó, hogy Drynának volt annyi életereje és lélekjelenléte mikor kissé imbolyogva kirohantam a fürdőből "hééé g*ciii csurom vér a kib*szott törülközőő, mi a f*szom történt??" felkiáltással, hogy egyből kimosta nekem. De, hogy végül is milyen baleset eredménye lehetett ez, arról továbbra is fingunk sincs, csak, hogy szépen fejezzem ki magam. Ezt csak az szárnyalta túl mikor hányásmaradékot takarítottam hajnali 6kor az utolsó vendéggel (a nagy részük előtte 20 perccel lépett le, szóval nem, nem aludtam sokat), aki igaziból csak hallgatta, hogy fúú, hogy lehet a csapba, a wc-be és még a földre is hányni egyszerre? De nem volt annyira para, mert az illető kreatívan még az incidens után a nagy részét feltörölte lazán a zoknijával, amit kiöblített vízzel, majd visszahúzva a lábára bealudt a kanapén, igazán party hard. Amúgy meg nem törött el semmi! Szóval anyukám végül megdicsért, hogy egyben maradt a ház, és, hogy milyen klafa kis buli volt "józansággal", hányással, misztikus vérfoltokkal, meg úgy mindennel együtt. De a legjobb, hogy mivel már voltam szíves hajnalban kijózanodni, még a másnaposság is elkerült haha.
Ha sikerül végre leállnom a spontán (és amúgy lassan állandó) depikkel, akkor még az élet is szép lesz. Talán. Remélem.
De a buli az vitathatatlanul jó volt, hát még a képek amik készültek... Muhahahahhaha.