Ez egy tipikus semmilyen szombat. Az a fajta mikor ülök, elmélkedek, rohadt melankolikusnak érzem magam, forró teát szürcsölök, a kedvenc zenéimen nyáladzok, közben meg eltervezem, hogy miket kéne megcsinálnom/átgondolnom/változtatnom és hasonlók, a tanulás gondolatát meg hanyagolom, amivel semmi baj nem lenne, ha nem állnék egy csodálatos fizika tz előtt.. Mondtam már, hogy rühellem a fizikát? Ellenben matekból végül is rájöttem, hogy tényleg nem kell annyit paráznom, mert jelenleg szép erős hármasra állok, és tényleg igyekszem, és igenis hiszek benne, hogy ha nem adom fel akkor lehet még ebből majd valami normális négyes is egyszer, vagy ha más nem, legalább az érettségit ne csesszem el.
Oh és a suli. A suli azért jó, mert annyira lefoglal, hogy időm sincs néha a saját hülye kis bajaimon nyavalyogni. Jelenleg például nyomatják nekünk erősen, hogy jól gondoljuk át mit veszünk fel emeltre, mert kell egy emelt érettségi, ha valamit akarunk, kivétel persze ha műszakira megyünk, mert a műszaki az istenkirályság, a műszaki zseniális, a műszaki megélhetés, legyen mindenki mérnök jeeee! Kb ilyen az egész. Meg: ők nem azt mondják, hogy menjen mindenki műszakira, mert ha nem az érdekel, persze ne menj, de akkor szegénységben fogsz megdögleni te kis munkanélküli barom. Nekem ez jön le legalábbis a napi szentbeszédükből. Ellenben én azzal sokkolgatom a társaim, hogy hé, lehet felveszem a bioszt emeltre. Erre így elkerekedett szemekkel rám néznek (mindegyik): nem a törit? Mondom de, azt is.. Akkor pedig már látom a szemükben az "ez komolyan két nehéz emeltet akar vinni miközben angolból alapból emelten van és mindenki mondja, hogy csak egyet vegyünk fel?" dolgot. Ami leegyszerűsítve ezzel egyenlő: kis hülye, mit akarhat? Köszönöm a támogatást :'D Igaziból igazuk lehet, tényleg nem vagyok egy zseni, a töri megy mert szeretem, ezért is gondoltam, hogy azzal megyek majd tovább, de a biosz is hasznos lehetne ajj. Apukám meg nyomatja itthon, hogy hát szerinte nekem nem ártana művészettel foglalkoznom ha már ennyi kik*rt kreatívnak tűnök neki, meg imádok alkotni és hasonlók. Ez aranyos apuci, de akkor mi a picsáért nem engedtél el művészeti középiskolába? Na nem mintha, annyira bánnám, hogy nem oda mentem, én szeretem a gimimet, és nem is nagyon érzem, hogy ebből a "tehetségemből" megtudnék élni, csak annyiban vagyok biztos, hogy a képregényeim mindig rajzolgatni fogom, és ha tehetem, egyet kiadok majd :) Ez nekem pedig elég, hogy boldog legyek.
Jajj, meg ugye volt az iskolánk 60 éves hülyeség, és húú, csináljunk évkönyvet de jóóó. Na most három kép került elénk az osztályról, amiből rendelni lehetett, meg választani, hogy melyik kerüljön "A könyvbe". Először is mint kiderült a fotós fürge kezekkel rendelkezett, mert bár én 6x belepislogtam a 4 fotóba (rejtett tehetség), ő sikeresen elkapott mindig úgy, hogy nyitva a szemem. Illetve majdnem.. Mert az egyik képen perverz kínai fejet vágok az összeszűkült tekintetemmel és a vicsorommal, de félig végül is ott is nyitva van. Amúgy pedig mindegyiken olyan  a frizurám mint Hermionénak mikor még pici volt és orosz medve kinézettel hódított ami a haját illeti (tudom, tudom, zseniális hasonlat). Ez pedig kombóban a perverz kínai fejjel überdurva. De amúgy hát persze, hogy mindenki más azon a képen néz ki a legjobban (mekkora kis lázadó vagyok jajj!), így azt szavazták be :D Köszönöm, köszönöm, egy újabb kép amin csak én különcködöm a brutális fejemmel. Mindegy, a nyolcadikos osztályképet nem szárnyalja túl, amit a tanároknak adtunk, és amit az ofő úgy választott ki, hogy nekem csukva legyen a szemem. Egyik akkori osztálytársam szavaival élve: tuti rühellt.

Ezt pedig azért, mert ez az a dal, aminek a szövege abszolút én vagyok, teljesen, tökéletesen. Igaziból meg amúgy is egy jó szám, és imádom a Maroon 5-ot :)