Oké, nekem ez egy picit sokkoló :'D Nem tudom, hogy mi is van, vagy, hogy egyáltalán hogyan, de ma ha jól látom (már pedig van kontaktlencsém amit imádom *o* - ergo jól kell látnom), egészen megrohamoztátok az oldalt. Persze ennek az eredménye: a totális ledöbbenés mellett totális bűntudat, amiért én meg meresztem a p*csámat (hogy egyik kedvenc számomból idézzek~) és egyáltalán nem írok. De na, ne lehessen azt mondani, hogy lógva hagyok akárkit is, akkor beszámolok picit ismét (:
Holnaptól valószínűleg végre megint lesz majd időm igen is írogatni! Mert holnaptól lesz szünet : D Vagyis, a szerda még végig megy, de az már semmi. Az első két órám elmarad, a harmadikon nem nagyon tanulunk majd, a negyedik és ötödik karácsonyozással telik, a 6. pedig az osztályfőnökkel aki valami meglepit ígért, és már rettentő kíváncsi vagyok..! Jut eszembe, ugye szombaton mentünk az osztállyal Pestre. Na az is egy szép történet!

A hangulat remek volt, igazán élveztem és bármikor újra megtenném. Miénk a világ egyik legjobb osztályfőnöke, és a társaimra se lehet panaszom. Egész jól összekovácsolódtunk, és bár néha pár emberrel nem felhőtlen a viszony, ez még bőven belefér a jóba. Tehát, így, hogy ilyen helyzetek uralkodnak, a szombat egyszerűen fenomenálisan sikerült! A múzeumba ugyan soha többet megyek vissza, mert egy igen cuki kis öreg nyanya szépen leordította a fejünket és többünkre ráakarta küldeni a biztonsági őrt, komolyabb indok nélkül -.- Meg persze a vonaton is megutáltam a kalauzt aki ránk szállt az elején, de ezeken kívül tényleg nem panaszkodhattam. Ráadásul a karácsonyi vásárban amibe elmentem, találtam egy nagyon cuki vintage nyakláncot. Imádom~ A hazafele út lett a kedvencem (: Ott már mindenki megőrült és tombolt ezerrel. Rohangáltunk a vonatban, össze-vissza énekeltünk, szívattuk egymást, és kacsákat próbáltunk kihozni az impotenciából. A tanulság, hogy mindenki perverz! Na de most akkor pár aranyos történetet mégis csak kiemelnék ezzel kapcsolatban..

1. Tanár úr sprintel.
Ezt csak 9en láthattuk az osztályból, mert a többiek mind plázázni mentek, az osztályfőnök pedig velünk indult el a karácsonyi vásárba. A földalattival (sárga *o*) akartunk menni miután metróztunk egy párat, így oda is vettük az irányt. Az ellenőrök persze elkérték a jegyet, de a tanár intett, hogy szálljunk fel, majd ő ezt elintézi. Elmondása szerint a következő párbeszéd zajlott le.
- Csak lányokkal? - kérdezte az ellenőr bambán felénk bámulva.
- Hát igen. - felelte a tanér unottan, mert nem értette ez miért olyan fennakadós ügy.
- És biztos, hogy 10en vannak? - folytatta az több perces elmélkedés után.
- Biztos. - jött a türelmetlenebb válasz, mire a drága bácsi még agyalgatott pár percet.
Egészen addig, míg az ajtók csukódni kezdtek. Először fel se fogtam a helyzetet, de hamar rá kellett jönnöm, indulunk. Ráadásul a drága tanár nélkül aki még kint vacakol a jegyekkel.. De ő ezt észrevette, és szépen kib*szta a jegyeket a másik kezéből, majd megfordulva sprintelni kezdett. A kőkemény 6-7 méteres távot két másodperc alatt teljesítette, majd kezével az ajtó felé nyúlt.. Mi megszeppenve figyeltük a járműről, mert én pl, kicsit lesokkolódtam.. Ő éppen elérte az ajtót, mikor az becsukódott. Átfutott rajtunk a most mi a f*szt csinálunk majd érzés, majd drága ofőnk állítása szerint egy szép nagyot csapott az ajtóra mely az orra előtt zárta el az utat, mire az (természetesen szerinte: a kis metró, vagy mi, megremegése és kibillenése a helyéről közben) visszanyílt. Mi meg csak néztünk, hogy kb mint egy akció filmben :'D

2. Szeretjük az irodalom tanárt.
Már hazafele ültünk a vonaton, és vártuk az indulást. A legtöbben fent ültek, pedig még volt egy 10 perc minimum. Elég csend volt kint, és a vonaton, csak mi ordítoztunk :'D De aztán az értelmetlen kiabálás átcsapott valami egészen másba: szóba került a drága irodalom tanár. Természetesen egyik nagyon jó barátnőm, aki hát.. Nem az a kis szolid csendes fajta, egyből ecsetelni kezdte, hogyan húzná fel a legjobban, és mennyire rühelli, és kivan tőle, és örül, hogy most nem látja. Mi szaporán bólogattunk és adtuk alá a lovat. Volt, hogy esetleg mi is hangosabban megjegyeztünk valamit. Aztán a folyosóra néztünk, mert mozgolódás támadt. A mellettünk lévő fülkéből (ahova félpercenként átkopogtunk, hogy lemorzézzuk az aktuális híreket), az egyik fiú ment el, de meglátva minket, benyitott.
- Ugye tudjátok, hogy a tanár úr velünk ül itt a másikban?
- Hát nem. Am miért?
- Csak mert minden áthallatszik..
Hirtelen néztünk össze, majd újra rá, majd megint össze, aztán egyszerre elkiáltottuk magunkat.
- Basszus! - utána pedig zavartan röhögőgörcsöt kaptunk, de csak úgy enyhén, és nem túl feltűnően.
Két perccel később talán, jött a tanár is. Szépen benyitott hozzánk és nézte a visszafojtott röhögéstől durván eltorzuló arcunkat. Majd a csendet az törte meg, hogy egyik barátnőm végre ki bírt nyögni pár szót - méghozzá az aki az előbb legjobban osztotta az irodalmár nevelőnket.
- Mi szeretjük ám nagyon a tanárnőt.. - erre persze újra kitört a röhögőgörcs, az osztályfőnök pedig belátta, nincs értelme velünk mit kezdenie, meg nem is nagyon zavarta a dolog ahogy mi észrevettük, és tovább haladt.

3. Mert mi nem vagyunk vidékiek!
Rögtön a legelején már metróznunk kellett. Természetesen szépen mentünk pár mozgólépcsőn, de elég sokat kellett átszállnunk. Ha jól emlékszem rögtön a második mozgólépcsőn, vagy talán az elsőn történt az eset. Két barátnőm is szeretett volna velem jönni, így két oldalról kapaszkodtak belém. Illetve kart karba öltve haladtunk. Az egyik csak úgy, a másik pedig, állítása szerint, parázott a mozgólépcsőktől (nem fogom megmondani nektek, hogy ez bizony drága Dryna :'''D - aki ismeri ismeri.). Eddig miden oké volt, de következett az izgalmas része. Megérkeztünk a már említett szerkezethez, és hát, fel kellett szállni. Beléptünk egy vonalba, majd mindhárman ügyesen rá a lépcsőre. Gyorsan hálát adtam amiért sikerült felmenni miközben két emberre is koncentráltam magam mellett. De az örömöm nem tartott sokáig: ahogy a lépcső éle elkezdett kirajzolódni, már világossá vált, rettentő rossz pontra léptem. Pillanatok alatt zúdultam hátra, Drynát magammal rántva.. Szépen hátraestünk, majd gyorsan feltápászkodtunk, így csak a fiú osztálytársaink látták sikeres megnyilvánulásunkat. Kiporoltuk magunkat, meghallgattam pár megjegyzést arról, hogy tényleg szőke vagyok, majd felértünk. Megnyugodva szálltam le az igazán életveszélyes találmányról, és épp fújtam ki magam, mikor valami kellemes de ijesztő érzés fogott el. Mintha a drága alsó fartájam kicsit a kelleténél jobban szellőzne... Hátrakaptam a kezem, és akkor szembesültem (átvitt érzelemben, mert a seggemet azért én se látom csak úgy :'D) azzal, hogy hoppá.. A gatyám megadta magát a seggemnél! Hát igen.. Szerencsémre a táskám lelógó oldal stílusban helyezkedett el a vállamon, így a nemes testrészem fölé emeltem, hogy takarja azt. De az egész kiránduláson figyelnem kellett rá, és arra gondolnom: az ég szerelmére, már megint megcsináltam!

A hóvihar elmaradt, de úgy összeségében téliesebb. Talán :'D Nincs sok hozzáfűznivalóm, de remélhetőleg ma még jelentkezek (:

Írtam egy hosszú blogot, és elveszett.. Sh*t; F*ck .-.

Amúgy köszönöm a GPnek, és hamarosan válaszolok mindenkinek a chatben, DE NEM MA, mert holnap go Pest az osztállyal *o* Szeretet~

Az a nagy helyzet, hogy vasárnap még a szokottnál is kevesebb időt voltam itthon, vagyis na. Nem jól fejeztem ki magam: vasárnapra sose tervezek programot csak tunyulok, de most akadt (: Méghozzá az állatmenhelyen, ahol is pár barátnőmmel belevágtunk a kisegítésbe : D Nem tudom ez mennyire pozitív/érdekes/nagy szám, de a kutyák.. szóval.. RETTENTŐ ARANYOSAK *o*

Amúgy. Nem tudom mi van. Végre lenne lehetőségem valakivel valamit, és mégse.. Tiszta dilisnek érzem néha magam (jó, mindig), aztán meg beülök rajzszakkörre, és hiper-szuper boldog leszek. Ki érti ezt őszintén? Meg az normális, ha tökre jóban lettem a fizika tanárom fiával, pedig a fizikát magát rühellem, és az átlagom is kettő felé ingadozik? :'D Lehet pont ezért, jó a pici fiát cseszegetni, ahogy az apja hívja őt infón :'D *infó tanárom is.* Na meg ma csoda történt, azt hittem ilyen nincs, DE VAN! Ötöst kaptam tesiből és ez nagyon odab*sz : D Számomra hihetetlen - jujj és ha már ilyen szuperübermegaizgi dolgoknál tartunk, találtunk am egy százast! Tudom rettentő érdekes. Hát na, ilyenek most a napjaim, de hamarosan kicsit felpörögnek az események, úgy érzem...: D

Ja és könyörgöm legyen hideg és hó, korizni és szupi sapiban akarok járkálni, és fehér karácsonyt :$ *o* Bármit megadnék ezekért..

Na hát akkor kezdjük egy kis közérdekűvel. Kint vagyok a gp izéjáááán~ Lusta vagyok megnevezni a nevét, de mindenesetre köszönöm GP, hogy ismét ott lehetek : D Azért mégiscsak egyfajta kitüntetés szall thanx (: Ezt letudtuk. Vissza a gonosz önmagunkba : D
A péntekről egy picit, mert én azt úgy szerettem :$ Ma se vagyok komplett. Drága padtársam, Ancsy, akit mindennél jobban imádok, hozta a formáját és a perverzségeit (velem együtt de pssszt), aminek a vége egy ultrabrutál szado-mazo beütésű extra röhejes kép lett rólunk :'''D De a legjobb: mikor megírtuk az irodalom felmérőt. Ugyanis én szünetre pont befejeztem, de a dupla óra miatt páran még írták (na jó az osztály 80%a). Na de nyugisan kihúztam örültem, hogy túléltem. Azonban nem sokkal később műár említett "pajtásom" röhögve jött felém. Mert, hogy mint kiderült a doga alatt a fél osztály a csengőhangomra csápolt :'D Hát igen. tanulság: ne felejtsd el a telefonod lehalkítani, és ah anyád azt mondja, hogy a szünetben felhív, főleg ne az irodalom tanárnál, aki nem díjazza a Rihanna-Pitbull remixeket. A mázli csak az, hogy a Road-től a Nem kell más-t, már lecseréltem, mert szeretett pirulós tancinénink, a "úgy csókolnám a szádat, letépném az összes ruhádat" dolgon szerintem totálisan kiakadt volna. Szeretjük (L)
Ma meg vásároltam-takarítottam-pipáztam. Drága Dönci folyton bedöglött, de akkor is élveztem : D (magyarázat: ő a vízipipám).
Holnap pedig megyek kutyázni az állatmenhelyre ha minden igaz, kíváncsi leszek, hogy sikerül, most kezdjük csak az önkénteskedést ((:

Most pedig, hopgy letudtam ezt a blogot amit úgy írtam meg, hogy közben horror-t nézek, és emiatt ilyen szétesett és sz*r, lépek, és háhá : D Jók legyetek. De csak ahogy mi szoktunk azok lenni :$

U.i.: anya szerint esélytelen, hogy összejöjjünk Baricz Gergő-vel : O nem értem miért nem hisz bennem, pedig én érzem, hopgy lelkitársak vagyunk : // Tök valószínű az egész. *csak a poén kedvéért :'D*