Még nono írta, hogy ő kiváncsi lenne a véleményemre, én meg úgy vagyok vele, hogy amennyiben sikerül egy erősen cenzúrázott bejegyzést összedobnom erről.. az izéről (ez már a cenzúra haha), akkor áldásom rá, legyen egy ilyen is.
Kövezzen meg bárki, én kemény talán egy hónapja tudok a létezéséről. Facebookon benne vagyok egy olyan csoportban, hogy Webesek (talán már hallottatok róla, mostanában nagy divat lett szidni, meg kilépkedni belőle, csak a fene se érti miért, azon kívül, hogy ezzel is menjen a "jajj istenem fúúú uncsi van csináljunk valamit" szintű zavarkeltés(?) - szerintem elég rendes hely, persze vannak azért zökkenők, de összességében a tagok nagyrésze elképesztően aranyos, nagyon segítőkész, és szóval okés, számomra legalábbis, mondjuk én semmiből se szeretek nagy felhajtást csinálni), és ott kérdezte egyszer valaki, hogy ismerjük-e a csajt. Na én erre így néztem, hogy ki ez a rendkívül érdekes módon idegesítően hülyén hangzó névvel rendelkező valaki (nem tudom, a Handkammer-től valahogy falnak tudok menni hangzásra :'D egyéni probléma). Mert fingom se volt. Erre meg büszke is vagyok. Aztán kiderült, hogy valami ask.fm-es """"sztár"""", aki meg is üti a szintet rendesen. Ezután pedig megfogadtam valamit a hirtelen felfedezés hatására: továbbra is telibesz*rom az egész témát és személyt.
De közben nyílt róla egy lap itt a g-portálon, amit aztán halálra látogattak, hogy szidják (ezzel az oldalt segítve), én meg pluszba mindig feljártam röhögni, komolyan, ha unatkoztam olvasgattam :D Ment persze a hatalmas parádé, hogy fú, hogy lehet róla lapot csinálni, és mi az, hogy ő a példakép? Rengeteg blogos írta le a véleményét, meg etc (és most én is ezt teszem, kicsit szégyellem is, mert azokra a szerkesztőkre is úgy tekintettem, hogy Istenem, nem tök mindegy? Most ezzel max mégtöbben megismerték, meg fújtak rá, ami igaziból neki csak jó, meg amúgy is, nem szeretsz valamit, szard le, ha kérdezik mond el mit gondolsz, vagy ha gondolod fejtsd ki a véleményed, de felesleges heteken át ezen lovagolni - jó, mondjuk mindenki másmilyen, szóval oké, nekem sincs igazam azért). Félreértés ne essék, én sem értettem miért is.. követendő példa egy kisgyerek, aki semmit nem tett le az asztalra, egyszerűen csinos a pofija, amit két kiló sminkkel még ki is emel, de közben hangsúlyt fektet a testére is igazán "ízléses és konzervatív" stílusával (irónia), és persze olyanokat tesz, amiért én a lányom már megp*csáztam volna - de ami igazán szomorú, hogy mindezt elég nyílvánosan. Szóval igen ő egy sztár!
Ellenben aki úgy érzi, neki ez az ideál, és a követendő példa, az nyugodtan szeresse. Figyeljetek, aki hülye, haljon meg. Igaz, hogy a fiatalok nem tudnak még normálisan dönteni, befolyásolhatóak és általában mennek a divat után, de teszem azt, ha az én időmben (jajj mintha olyan öreg és érett lennék :DD) tűnt volna fel, lehet, hogy először én is rajongtam volna érte (sőt, ahogy magam ismerem tuti), aztán egy idő után észhez tértem volna és ennyi. Tisztelem azokat akik szintén, és azokat is (sőt őket nagyon), akik meg végig észnél maradnak és leszarják, akik pedig inkább csak örökre bájolognak róla.. Nos nekik egészségükre :) Nem muszáj normálisnak lenni, vagy értékes embernek nevelkedni. Bárki szabad akaratából lehet marha és/vagy ribanc, páwa, hülyegyerek, etc.
Oh, és azért a végére: jegyezzük meg, nem feltétlenül a csajt kéne utálni. Vagyis.. Gondoljunk bele, ha valakinek ilyen a gyereke, ő maga milyen lehet. Nem akarom én kritizálni a szülőket, de elgondolkodtató, hogy hagyták idáig süllyedni a lányt. Személyes tapasztalataim alapján is elmondhatom, hogy a környezetemben is, ha a szülő hülye volt, sokszor a gyerek is az lett - sőt, olyan mintapéldányokat látok nap mint nap, hogy csuhajja. Ismertem például olyat, akinek a lánya titokban cigizett (nála itt kezdődtek a bajok, meg a lecsúszás), a nő erre rá is jött, de annyira nem akarta elhinni vagy konfliktusba kerülni a kis 13 éves aranybogárral, hogy inkább bebeszélte magának, hogy nem, és direkt nem vett tudomást az egészről, de azért továbbra is ment az elkényeztetés - a lány jelenleg épp, hogy nem terhes, már volt pár fegyelmije, többnyire eléggé bukásos az átlaga, és büszke minderre amit elért, így 16 évesen. Anno pedig jobb tanuló volt mint én, és rettentő aranyos. Eltértem kicsit a témától, de csak a szemléltetés végett.
Szóval én valahogy így vélekedem erről a lányról, és ha elnézitek nekem, most pedig a továbbiakban ismételten megfeledkezem a létezéséről, és inkább a saját életemre koncentrálok, midenféle gagyi netcelebek nélkül :D Van nekem így is elég bajom.

Miközben a családom szokásosan üvölteti a hülye TV-t amiből egy csomó sz*rság jön - és ők ezekről a sz*rságokról beszélgetnek nagyon is hangosan (most 5 perc pill, becsapkodom a rohadt ajtókat mert így basszus nem lehet írni és gyaaa), én azért előrukkolók egy ilyen kis valamivel. Ésss igen, csukott ajtón át is hallom :DDD Hát komolyan fejbelövöm magam, miért nem tudnak normális hangerőn létezni? Nem, nekik a sima beszélgetést is üvölteniük kell - és akkor most nem is veszekednek. Naja. Oké, most becsapkodtam még ajtókat, és basszus, még így is.. Jó, akadjunk le erről a témáról, mielőtt nagyon szép szavakba bocsátkozom, mert jobb lesz mindenkinek.
A kreszvizsgám elhalasztódott, amit nem tudok bánni, mert semmit se tudok (hahhahahahahhahaha), szóval most ahelyett, hogy a hirtelen jött időt kihasználva szépen tanulnék, további egy vagy két hétig nem zavartatom magam a ténnyel. Majd előtte való este. Ja, ráér addig. Fő a maximalizmus! Közben a napjaim még mindig zsúfoltak, például a hatalmas melegben bevettük a Balatont, amit nagyon élveztem. Rájöttem közben annak az előnyére, hogy miért érdemes adni a külsőnkre: a vízibicikli kölcsönzős gyerek pl csak úgy ingyen hozzácsapott a bérlésünkhöz még egy félórát, aminek tudtunk örülni :DD Szóval azzal elszórakoztunk. Meg a buszozással, mert tök kerülővel mentünk, amit én élveztem, kivéve, hogy körülbelül 5 évre elegendően kiizzadtam magam, mert 4ből csak egyen volt használható és érezhető légkondi. F*ckyeah - mondjuk azért meg is fizettük a 150 vagy mennyi pluszt. De megérte, esküszöm megérte!!
Egyébként a lányokkal lógtam egyik este, mikor kicuccoltunk a rétre inni és vízipipázni, mert a lassan már jómúltkori bulimról maradtak finomságok - és még mindig, mert most meg nem akartunk lerészegedni, szóval lesz folytatás érzem. Így aztán józanul röhögtük szét az agyunkat, és olyan képek lettek, hogy asdfghjkl, egy ló is megirigyelné a pofacsontom összességében. Utána egy tökéletesen zsúfolt napon reggel rutinoztam, délután Veszprémbe buszoztam ismét drága Szandrámmal - és vásárolgattam, amit azóta is rejtegetek anyám elől, tényleg beteg lehetek.. - majd Dryna szülinapja következett estefelé, ahol kicsit össze-vissza változtak a tervek, és a végén már én sem tudom, hogy alakult úgy ahogy alakult - de csak össze lett hozva~ Ott meg erős problémákba ütköztem mikor kitaláltuk, hogy "ektivitizzünk", és el kellett mutogatnom a tojásos nokedlit. Momentán, a tojásra még rá is éreztek, arra is, hogy ez egy kaja, de itt megakadt a tudomány. Végén már eljátszottam, hogy a kacsa hogy eszi, mert apám engem mindig azzal cseszeget, hogy eszi mint kacsa a nokedlit, de ettől meg csak megint jobban belekeveredtek.
Egy szó, mint száz, minden alakul, ahogy alakul, és lassan már a suli is eljön, de már eljutottam odáig, hogy várom-várogatom. Igaz, ez a nyár nem a nyaralásról szólt számomra, vagy az össze-vissza pihiről, de ez se számít.

Bocsánat, hogy mégsem jelentkeztem sokáig. Meséljek az okáról? Mert most lelki dolgok állnak mögötte. Igaziból mindegy a válasz, én azért leírom. Mert ez már félsiker. Vagy mert legalább mérsékeli a dolgokat.
Vannak bennem az alapjáraton negatív dolgok, amik mindig ott somolyognak a fejemben, amiktől nem tudok megszabadulni, amik tapadnak és amik maradni is fognak nálam még egy darabig. Na meg ott van sok minden más.
Például az összes hülye frusztráció, negatív érzés és gondolat ami folyamatosna áthalad rajtam. Hogy mindenkivel van valami bajom, hogy semmi sem tökéletes, maximum látszólag, ami meg csak emészti a részleteket ide és oda. De nem tudok már mit kezdeni vele. Le akarom írni. El akarom mondani. Ráuszítani az emberekre, és nem tehetem. Nem, mert egy részük igazságtalan, a másik meg igazság. Mindkettő csak fájdalmat szül, és arra meg főleg nincs szükségem - magyarra fordítva: na még csak az hiányozna. Szóval minden perfect. Tényleg, lassan annyi mondanivalóm van. Már szinte fáj belülről, hogy nem adhatom ki.. Sehova.. Sehova ahol bárki is megtalálhatja, akit nem akarom, hogy lássa, az meg minimum akkor lenne, ha papírra vetem. De engem az nem nyugtat meg. Akarom, hogy tudják. Egy kis részem nagyon akarja. A gyávaság meg mindig erősebb. Meg ugye az előbbi baromságok.

De, hogy legyen valami pozitívabb is, ma találkoztam egy tök aranyos sráccal - vagyis tudja a fene, cukinak tűnt :D Jött velem szembe a járdán a társával, és ugye lehúzódtam az egyik oldalra, hogy szépen elmenjünk egymás mellett. A haverja meg ment át az úton, mert oda tartottak, ő viszont maradt még picit és csak közvetlen előttem váltott irányt, addig meg folyton arra ment amerre én, hogy ne tudjam kikerülni és közben mosolygott. Olyan, szépen. Olyan, vidáman, mintha semmi sem lenne szar, én meg önszántamból visszamosolyogtam, ami elég ritka (mármint idegen fiúkkal hahaha - jégkirálynő berögződés), és egy pillanatra körülbelül egymáson röhögtünk fejben. Tudjátok mit, annyira kib*szott egyszerű pillanat volt, és annyira jó. Csak simán jó. De tökéletesen jó.

Eldöntöttem, hogy kirángatom az oldalt a punnyadásból, ahogy azt magammal is szoktam tenni, ami néha fáj, mert nem ismerek megadást semmivel szemben (pl mikor veszélynek teszem ki a testem - nyugalom, nem házakról ugrálok, és most nem is arra gondolok, mikor nekimegyek az oszlopoknak, mert mindig kések, és telón zaklatnak, hogy hol vagyok már, én meg azt figyelve kikapcsolom a külvilág zavaró tényezőit és oszlopait.. aucs -, de eldöntöm, hogy az én testem k*rvára nem sebesülhet meg, mert azt mondtam, és aztán lelki békében vagyok, mert hát amit így közlök az szent a meglátásom szerint - ebben ne, ismétlem ne keressétek a logikát, jobban jártok). Szóval miközben küzdöm itthon mint egy hős szabadságharcos, hogy vegyenek már nekem grillezhető csirkét mert én csak azt szeretem (és akkor már legyen hot wings megint mert ahwwww csípős dolgok ahwwww), és egyébként is, hogy nézne ki, ha mikrós pizzát ennék mikor grillparty van, szóval azon agyalok mivel is rukkoljak ide elő. Félreértés ne essék írok én szívesen az életemről, de az vagy hülyeségek spontán sorozata, vagy éppen csak unalmas, vagy csak megszokott (bennem kemény két érzelmi vonal húzódik, az egyik a depis vagyok mert minden fiú hülye, a másik meg a jajj semmi bajom az éleet széép, és ezeket egy darabig még tudtam kombinálni, de most már kezdek kifogyni a lehetőségekből, szóval amíg keresek valami új hisztit, addig mást kell találnom). Szóval, amiről eddig ennyi felesleges mondatot lejegyeztem, az az a kérdésem lenne, hogy valakit érdekel-e valamiről a véleményem vagy ilyesmi? Mármint, tőlem ez távol állt eddig, de ha esetleg olvasol már egy ideje, és mindig érdekelt, hogy mit merengek erről meg arról, akkor nyugodtan írd meg a témát én meg lehetőleg szülök róla valamit~ Egyébként pedig már akadt is pár ötletem, főleg képes cuccok az életemből, amik szerintem érdekesek is lehetnek (csak vicc volt, minden ami velem kapcsolatos egyértelműen holt izgalmas!), és már hetek óta készülök velük.. De azt hiszem végre tényleg eljött ezeknek is az ideje hahahahaha. Szóval ja. Na, most pedig megyek nyaggatni tesóm, hogy vigyen már el csirkét venni. A csirke fiinom.

Addig meg hallgassátok kedvenc dalocskámat, aminek imádom a szerintem igenis rettentő mély perverziókkal teleitatott szövegét. Tudom, hogy ti is akarjátok!

Szeretnéék nektek sokkaaal többet írni! Igen, ez az ami mostanában foglalkoztat, mikor éppen eszembe jut a net. A helyzet, hogy - szerencsére - tényleg van egy kis szociális életem, ilyenkor pedig sokszor eszembe se jut, hogy ohh gép, meg szerkesztés, meg blog etcetcetc. Amit nem bánok, csak hát, eléggé elgáncsolja az oldalon való fellelhetőségi szintemet, ami, tekintve, hogy mégiscsak a tulajt személyesítem meg, gáz. Szóval majd igyekszem kicsit összeügyködni a kettőt~ (tiszta Hannah Montana cuccos, vagy csak skizofrén vok)
A Balatonon való nyaralás nagyoooon jól telt! Három napon át stíröltem cuki félmeztelen pasikat, és gyakoroltam a flörtölés minden egyes velejáróját - ami abból állt legtöbbször, hogy azon agyaltam, most tényleg szemezünk-e, vagy csak beképzelem mint általában. Rámfér még egy kis edzés. Közben strandoltunk, éjszaka hintázgattunk, voltunk esti fürdésen (nincs annál csodálatosabb mikor a derékig érő meleg vízben ugrálsz - meg menekülsz a halak elől -, és az egyetlen fényforrás a feletted elterülő gyönyörűséges csillagos égbolt, meg pár, a túlpartról feltűnő diszkófény és persze a mellettünk levő nudistrand pislákoló lámpái - annyira romantikus haha). Aztán életem szerelmével is találkoztam, kb 2 mp-ig, amíg rajtam cukin mosolyogva elsétált előttem - drámai volt ám!! Éppen átvágtam mezítláb egy durván kavicsos részen, és ilyenkor szeretek önfeledten szarakodni, szóval mosolyogva ugrálgattam mint egy idióta bakkecske (vagy PARTYkos), mikor felnéztem és ő a világ legszívdöglesztőbb fejével oldalas mosolyra húzta ezen a száját, közben pedig félhosszú feketés hajába kapott a lágy nyári szellő, és mielőtt összeeshettem volna a hirtelen támadt "meghaloooook" érzéstől, már tovább is mentünk. (de utána dalt is költöttem át róla: Matracomba, matracomba besütött a napvilág. Aki kettőt, hármat szemez, sosincs arra jó világ. Lám én csak egyet szemezek - itt kicsit kamultam, de most nem számíít -, mégis de sokat szenvedek. Az a piros gatyás legény lopta el a szívemet - piros gatya volt rajta, ha nem lenne egyértelmű) Hogy barátnőm idézzem, nágyooon pengeee csávóó.
Aztán Sárváron is strandoltam, ahol megállapítottam, hogy kevesebb a jópasi, de sokkal viccesebbek az emberek, és vannak veszélyes fuxos nagypapák, akik külföldieket akarnak szétverni gumimatracizéért. Amúgy meg király volt, mondjuk a vonatozás nem az erősségünk, folyton majdnem fentragadtunk :D De túléltük, és élveztük, és már ismerjük Sárvár egy részét is, szóval fuck yeah!
Itthon meg bújom tovább a kreszt, amitől retteghetek, közben meg tanulok tolatni, ami szintén durvább mint az összes eddigi horrorfilm egybe amit láttam (pedig kevesebb az amit nem, mint amit már megnéztem), és hasonló nyalánkságok. Jajj meg bevárásoltam végre normálisan rajzcuccokból, és azóta is különös fétisemmel figyelgetem napi kötelező negyedórán keresztül az új szupercuki körzőm. Asszem beleszerettem. (dal várható hozzá is) Mellette pedig megszállott virágkoszorú készítő lettem, eddig két nap alatt hármat csináltam, most kifogytam a drótból meg kéne több rózsa is, de terveim szerint átveszem a világ hatalmát majd műveimmel. Beteges.