Az oldal elhanyagolása nem teljesen saját döntésen alapult - ezzel nyitnám a bejegyzést. A helyzet az, hogy már nagyoooon ráférne egy kis kinézet csere (a lelkem legalábbis vágy reá), de ezt csak a hiperszuper, tesóm gépén tudom kivitelezni. Aki viszont végre valahára újratette azt, és amúgy is folyton foglalja. Itt jön a csavar, ami igaziból csak annyi, hogy költözik vissza a koliba - aminek egyenes következménye, hogy végre odaférek majd a kütyühöz muhahahhaha. Tehát még hétvége előtt várható új kinézet, és pár normális bejegyzés.
Ahogy azt drága francia cserediákomnak is írtam, akit szintén hanyagoltam egy picit (.-.) meglepően mozgalmasra sikeredett a nyaram, és ez az utolsó hét is hozza a formáját.. Múlthéten tértek haza az angol rokonok, ami pont annyi szomorúsággal mint fellégezéssel is töltött el, mert kicsit nehéz mindig igazodni hozzájuk, főleg ha lételemük a kavarás. Most pedig rokonok nélkül is ott tartok, hogy nincsen unatkozós napom. Szerencsére a sulihoz előírt angol kötelezőt sikerült kivégeznem, a kresszel is jól haladok (ami meg annyira húzódik, hogy már a fejem verném falba), a cserediákom is rendeztem, ma az oldal karbantartását készítettem el, így igaziból iskola előtt még annyi lenne, hogy a szobám kiakarom takarítani, úgy igazán.
Jajj és jövőhéten oskola, omgomg. Hát izé várom azt hiszem, eddig mindig úgy gondoltam, hogy a 11. lesz a legtutibb év, és kíváncsi vagyok, hogy ennek mennyi igazságalapját fedezem majd fel. Végül is, idén lesznek először emeltjeim, a matektanár meg már tavaly halálra riogatott minket a tantárgyával, szalagavatóra is megyek (anno, a bátyámé nem számít, kilencedikben még kisp*cs voltam, és nem is maradtam ott meg semmi) ráadásul egy nagyon jó barátnőmmel egy nagyon jó barátnőm miatt ahw <3 Na meg, titkon még mindig imádkozom, hogy az osztályunk végre felkerüljön az emeletre az idősebb és jó pasik részhez, mert eléggé unom a kicsiket, plusz irtó ciki, mikor: - De jóó pasi, hányadikos lehet? - Két évvel fiatalabb nálad. - WTF???? GÉNKEZELT GYÜMÖLCSÖKÖN NŐTTEK FEL?? VAGY MI?? -> halkan megjegyzem, ezt utálom abban, hogy öregszem, egyre több helyes srác lesz fiatalabb nálam :DDDD De amúgy is, már pont eltelt annyi idő, hogy jó pár osztálytársam hiányozzon. De előtte még a nyár utolsó buliját is beszervezték nekünk, amire olyan megható szöveggel hívtak el, hogy szeretnék ha ezen most mindenki ott lenne (ahww - mármint a baráti társaságunkból) ami miatt arra jutottam, hogy hát na én megyek (és nem csak azért mert a mindenkiben valaki olyan is bent van, akiért megéri, ahw ismét). Szóval igen, ez egy csodálatos hét!

A blog meg holnap lesz...

*DOBPERGÉS*

4 éves!

Mikor olyan fáradt vagyok, hogy még kaszabolós
hegymászós horrorfilmet sincs erőm nézni.

Az mellékes, hogy már láttam anno, és eléggé egyszernézős gyanús. Meg amúgy is haragszom, a szimpatikus csajszi asszem hamarosan elhalálozik, a rinyagép mindenki kedvence ribi meg persze túléli, miközben üldözi őket valami baltás-kampós etc állat, de azért két pasi is vetekszik érte így mellékesen. Bullshit.
Ma egész nap meneteltem. Reggel alig bírtam felkelni, utána összekészültünk a családdal, és go északi part (BALATON yay, én nagyon imádom tényleg). Összeszedtük a maradék rokonokat, majd go komp, és át Siófokra. Anyám nagyon kétségbe volt esve, hogy menjek kimenteni őt, mert ha én jópofizok, akkor ő leléphet barátnőzni, szóval még pénzt is hajlandó volt adni tök simán. Tehát volt bizonyos jó kis keretem, volt vásárlási kedvem (mikor ne lenne), és mégse vettem semmit. Ez szokatlan.. Lehet, hogy beteg vagyok haha.
Viszont életemben másodszor látogattam meg eme városkát, és rögtön belefutottam egy netről ismert csajba. Mindig belefutok netesekbe, hihetetlen, bevonzzom őket és kajak tök random :D Végül nehezen de rá is jöttünk, hogy mi vagyunk azok, és onnantól tök jól eldumálgattunk. Ja, meg láttam Éjjel-nappal Budapest-ből Lalit, vagy egy k*rvajó Lali hasonmást - ezt modjuk inkább érzem cikinek, mivel a normális az lenne, ha azt se tudnám ki ő.

Alvás! Mindjárt meghalok a fáradtságtól.

...amiből tudod, hogy kicsi a melled.

• Nincsenek (túlságosan) dekoltált ruháid, mert ha lennének is csak lógnának rajtad (vagy ha vannak, össze-vissza kell őket tűzdelned, hogy feszesebbek legyenek).
• Ha ajándék ruhát kapsz a nagynénédtől, direkt a neked még viselhető legeslegkisebb méretet veszi, mert "ebben legalább úgy tűnik mintha lenne melled, úgy feszül".
• Ha más ajándék ruhákat kapsz, azokat szinte mind dobhatod is ki, mert mellben túl nagyok rád.
• Anyukád 8 éves korod óta mondogatja, hogy nem szégyen a pici cici, és amúgy is családi örökség. Ehhez kikéri apukád véleményét is, aki állítása szerint nem is szereti a nagy melleket (de közben erősen grimaszol, mire anyud hátraveti, hogy elég ha ő tudja, hogy ez hazugság, neked ne mondja már el).
• A "Mi leszek ha nagy leszek" pályázatra lerajzolod magad felnőttként, és megmutatod a szüleidnek, akik pedig közlik, hogy "nem rossz, de neked sose lesz ekkora melled".
• Melltartó vásárlásnál szégyenszemre kiadod a próbafülkéből a már felpróbáltakat, és elkéred a legkisebb méretűeket, mert gőgösen nagyobbakat vittél be.
• Rajzolsz egy nagymellű karaktert ugyanolyan hajjal mint a tiéd, és mindenki megemlíti, hogy milyen ügyesen lerajzoltad magad, csak egy hatalmasat tévedtél mellbőségben.
• A barátnőd közli, hogy a perverz eladósrác amíg fizetett, végig a melleit bámulta, viszont mikor te fizetsz még csak oda se pillant.
• Fürdőruhában úgy nézel ki mint egy megtermett 5 éves.
• Először veszel push-up melltartót, és hirtelen mindenki elcsodálkozik, hogy neked mégiscsak van melled.
• A fiúosztálytársad megkérdezi mennyire kigyúrt, mondod, hogy még felsőtestben erősítsen, mire odaveti, hogy a mellei így is nagyobbak mint a tieid.
• Testvéred éppen a mosott ruhák kupacát kutatja, mikor meglátja az egyik melltartód és felröhögve megkérdezi, hogy ez hány év múlva lesz rád jó.
• Nem találsz jó fürdőruhát, mert a segged nagy, melled meg nincs (így keverned kéne a méreteket).
• Boldog vagy, mikor a legkisebb bikinifelső helyett az egyel nagyobbat is jónak találod magadra.
• Imádsz nyakig begombolni minden felsőt.
• A tanár mindenkire rászól, hogy öltözzenek fel normálisan mert kint a mellük, viszont mikor rád néz, csak elégedetten elmosolyodik.
• Minden barátnőd képtelen melltartó nélkül létezni, még abban is alszanak, míg neked a hiánya fel se tűnik.
• Eljátszottál már párszor a plasztikai műtét gondolatával.
• Simán tudsz hason feküdni.
• Barátnőd szerint direkt mindig úgy állsz, hogy kicsit összenyomd a melleid, hogy nagyobbnak tűnjenek - ezt persze te tagadod.
• A nagyobb méretekkel megáldott barátnőid gyakran fejezik ki (kéretlenül) a részvétüket, és azzal "vigasztalnak", hogy legalább a pofid cuki (ami még kevésbé igaz).
• Baráti társaságodban a mellméreted már egy bevett viccnek számít.
• Testnevelés órán a legtöbben dupla melltartót vesznek fel, hogy a mellük véletlenül se szabaduljon el. A tiéd meg még csak észre se vehető a bő pólóban.
• Általánosban te voltál az utolsó az osztályból (talán még az évfolymról is) aki melltartót kezdett hordani.
• Az egyetlen örömöd az életben, hogy azzal vághatsz fel, hogy legalább a kis mellek később ereszkednek meg.

Ma elment az idő a csere ellenőrizgetéssel, amire úgy kéthetente rákényszerítem magam, de most pont durván elcsúsztam az egésszel. Mellette a deviantart-om tettem rendbe, ahol annyit kellett favolnom (gyönyörűű rajzocskááák), hogy az oldal 4x is beadta, hogy na hoppá szüneteljé, me lehet spam vagy. Emellett belinkelnék egy dalt, amit nagyon kedvelek, és aminek egy mondatát most küldeném khm valakinek. Ja, és az ott alul a mangám, amit végre sikeresen fel tudok ide is tenni hahahahhaha (elég kis gázos).

Mert akkor még egy volt

minden gondolatunk, mond,

hogy idáig, hogy juthattunk?

A legrosszabb dolog leírni nyáron azt a mondatot,
hogy "tanulnom kéne". És pont. FÚÚÚÚ.

Ergo, holnap dolly tényleg bepróbálkozik a kresz tanulgatással.